Valóban, megye II meccsen még nem voltam...
de az egésznek a képe elképesztően szánalmas volt.
Valahogy a játékosok diszjunkt elemekként funkcionáltak, és nem csapatként, nem egy gépezetként, minden megoldást, minden döntést (cselezzek-fussak-lőjjek-passzoljak/merre-hova-milyen erősen-csavarva-e? stb.) leginkább a véletlen és az illető játékos habitusa vagy pillanatnyi ötlete határozott meg, nem pedig a helyzet. Annak kéne örülni, hogy - ellentétben a kispesttel - többször volt olyan, hogy sikerült egymás után 2-3-szor azonnal, egy labdaérintéssel továbbítani a labdát... A csapat pedig továbbra is Illésre épül, nem tudom, van-e elképzelés, mi lesz őutána, vagy ha neadjisten megsérül. Akkor milliméterre ugyanolyanok leszünk, mint szinte bármelyik fos magyar csapat.