a német társadalomfilozófia (az angolszásszal ellentétben) megkülönbözteti a civilizációt és a kultúrát, szélsőséges esetekben civilizálatlan környezetben is lehet komoly kultúra, és magas civilizációkban is létezhet silány kultúra, vagy olyasmi, amit nem is nevezhetünk kultúrának, hanem egyenesen barbárságnak.
a kérdésedet (mi a kultúra haszna) a röneszánszban feltették a fuggerek és a mediciek is. az előbbiek arra a következtetésre jutottak, hogy semmi, ezért minden javukat a tőkefelhalmozásba fektették, a kultúrát pedig irtották, mert akadályozta a tőkefelhalmozást. a mediciek nem foglalkoztak tőkefelhalmozással, a kultúrába ölték javaikat (és el is tűntek a színpadról, míg a fuggerek ma is léteznek), ellenben akaratukon kívül egy hosszútávú tőkefelhalmozást valósítottak meg, az olaszországi turizmus jelentős része érinti a múzeumokat, bizonyok kápolnákat, székesegyházakat (ezekben általában a mennyezetre a feső-mázolók kicsit több időt fecséreltek) stb. stb., neveket nem említenék, hosszú a lista, főként ha a szobrászatot, az irodalmat a nem közvetlen hasznot hozó tudományokat stb. is figyelembe vesszük, valamint a röneszánsz teljes örökségét, mely most egy pillanatra engem is megérintett, bár csak machiavellire gondoltam. a röneszánsz örökségébe a gondolkodásunk, gesztusaink stb. fragmentumait is beleértem, még ha ez egyre szűkebb körökben is lelhető fel, sőt mintha eltűnőben lenne. pl. bush elnök nem nevezhető olyan fickónak, akire tapadt volna valami a röneszánszból. a microsoft inc. sem nevezhető egy röneszánsz orientáltságú cégnek, de az itáliai múzeumok jelentős része anyagainak digitális közlési jogát 25 évre megvásárolta.
tehát annyit mondhatnék, hogy a kultúrának nincs rövidtávú haszna. de egy jó és szerencsés integrációban (vehetjük példának a németalföldet, helyesebben hollandiát) beépülhet a mindennapi élet egészen mély rétegeibe is, a beszédbe, a gesztusokba, a tartásba, az erkölcsbe, a politikumba, és hadd ne folytassam.
ez a 'haszon' szó nagyon fugger-ízű. és úgy tetszik, mintha erősen angolszász megközelítésű lenne, vagyis a civilizációt és a kultúrát összemosná.