Hello Karino!

Látom bölcs ember is van a sorainkban, jó kérdéseid vannak!!

Amit a vízibolhákkal leírtál, azt az ökológiában gradációnak hívják. Többnyire a kártevők (pl. rovarok) esetében szokták emlegetni, de előfordulhat minden más fajnál is. Ez a jelenség az élőhely eltartóképeeségére és annak határosságára vezethető vissza.

Konkrétan: vegyünk egy akváriumot,amiben van adott mennyiségű szerves anyag (avagy táplálék) és adott mennyiségű oxigén (mert valamit lélegezni is kell. Beleteszel x pld vízibolhát, amelyek populációt alkotnak, ugyanis egy faj egyedei (tegyük fel, de nem valószínű, hogy a valóságban így van) és emellett tényleges szaporodási közösségben élnek. Mivel kevesen vannak, kaja vanm bőven, szaporodásnak indulnak. Szervezettani okokból adódóan egyedszám-gyarapodásuk görbéje felfelé ível mégpedig közelítően exponenciálisan. Vagyis a fiatal egyedek is gyorsan elérik az ivarérett állapotot és szaporodásra képesek, emellett az öregek is tudnak szaporodni, tehát míg a szaporodásra képes egyedek száma rohamosan nő, a halálozás aránytalanul alacsony.
Az élettér eltartóképeesége azonban véges, mert tegyük fel nem adtál nekik kaját. Abban az esetben, ha a populáció (még ha ragadozó is) kezdeti gyarapodása nagyon magas, a szaporodás nem arányos a halálozással, így gyorsan eléri az élőhely eltartóképességének határát. A kaja egyik pillanatról a másikra elfogy, az egyedek pedig elpusztulnak.
Néhány esetben lehet rá példa, hogy a populáció egy kis része fennmarad, de csak akkor, ha találnak olyan táplálékforrást, ami képes a kis csapatot eltartani,vagy valamilyen módon a táplálékforrás regenerálódásáig túlélnek (telelő peték, hibernáció - nem csak a vízibolhák esetében).
A jelenség értelmezése, hogy alsórendű fajoknál a gradáció az esetek nagy többségében teljesen lefolyik, tehát az egész populációt kinyírja. Sejtésed nem rossz: nemcsak a táplálékhiány, hanem a genetikai belterjességre és a betegségekre is nagyobb a fogékonyság, ami a populáció leromlását okozza.
Gerinceseknél például soha nem lépi túl egy populáció egyedszáma az éllettér eltartóképességét, hanem a határérték alatt maradva legfeljebb megközelíti. Más a helyzet a ragadozóknál: ott ingadozás figyelhető meg az egyedszámban, mégpedig a préda populációjának változásával összhangban, attól pozotív fáziskésében. De mivel a gerincesek élettartama és stratégiája is más, van mód a túlélésre a zsákmánypopuláció regenerálódásáig.

Ha nem tudok valamire válaszolni, írhatok ajánlott irodalmat is. Bár bonyolultan van benne, de teljeskörűbb, mint amit én tudok.

De ha érdekel a populációbiológia, terepen is mutatok érdekes példákat, bár csak békák esetében.

Üdv, minden jót