Bennem gyerekkoromban, valami véletlen folytán, nem sikerült elfojtsák a természetes (később már csak tanulható) agykontroll tevékenységeket. Ez pontosan olyan, mint ahogy a ma született csecsemő nagyon jól tud úszni.

Nekem az a legfőbb gondom a tanult, tanulható agykontrollal, hogy spontán nem foghat bele az ember, amikor a természetes igény keletkezik, tudod, melóhely, tömegközlekedés, kötelező társasági programok, ilyesmi. Szóval igazi agykontrollt, Casio kalulátorral, naptárral és "jaj, fél óra múlva ráérek agykontrolozni, hála Istennek" szisztémában nem lehet csinálni. És ezt eltitkolják. Ez nekem nagyon nem tetszik. (Van haverom, akinek a melóhelyén megengedik, hogy félrevonuljon a főnök tárgyalójában lévő heverőre, amikor úgy érzi, és még le se kell dolgoznia, mert utána, annyival fittebben dolgozik a csávó.)

A másik gondom az, hogy ami a tanult, tanított agykontrollnál a top, az nálam a rutin kiindulópont már kisgyerek korom óta, ellazulás, erre gondolás, arra gondolás, tatatam, de ezt hagyjuk is, mert aki már elvesztette a spontán agykontroll képességét - amit folyamatosan karban kell tartani! -, azon ez nem segít. Én pedig a nem tanított építmény további részét nem tudom tanítani, nem tudom kidolgozni rá a metodikát, és szvsz nem is lehet.

(Ma felkelés, kevés reggeli után másfél órával, ahogy dolgoztam, el kellett lazítsam magam, elszívtam még egy cigit, aztán telefonkikapcsolás, ágy, rutinok, végül az ébrenlét és a félálom közti állapot után (ezt nem tudom tanítani, az irányított szándékú, és célorientált félálmot) szűk két óra alatt végeztem kb. nyolc órai munkámmal (ami persze szellemi munka, és elég jól fizet). Délután pedig nem 'agykontroloztam', egyszerűen aludtam, és kurva jókat álmodtam.