Hidegen futkos hátamon a szél
szálfa-virágok hallgatják, hogy fél
a vihar tűitől a vánkoson csipogó madárka.

Szokatlan szálkás meleg illatok közt
szívja most magába a forró gőzt
mely a fém-hideg helyett juttatja őt édes halálba.

(Bocsánat, ha valaki számára kicsit durva lett, de nem tehetek róla, ilyennek kívánta magát)