Jöttem én is forgalmat növelni. :) A Megtisztulváról: annyira kemény és tömény előadás volt, hogy az ember már csaknem belefásult a borzalmakba... Sarah Kane-ről, az írónőről tudni kell, hogy mindig ilyen pesszimista, világvégi dolgokat írt, aztán pedig öngyilkos lett huszonegynéhány évesen. Ez a darabja eredetileg egyetemen játszódik, Zsótér bevásárlóközpontba helyezte át a történetet.

Több szálon is fut a történet: egy lány elmegy ebbe a fura, lepusztult közértbe, hogy megkeresse testvérét. Közben László Zsolt (asszem, Rodnak hívták itt) és Vati Tamás megfogadják egymásnak, hogy mindig együtt maradnak. Bár Rod azt mondja, hülyeség ez az esküdözés, honnan lehet azt előre tudni, hogy örökké tart-e a kapcsolat? Ő nem akar semmit ígérni. Mégis ő lesz az, aki halálig kitart a másik mellett és szereti, míg társa - kínzások hatására - elárulja szerelmét. Számomra ez fontos rész volt, és nagyon nagy érzékenységgel adták elő.

Egyébként nehéz történetet mesélni, mert nagyon jelképes és időnkívüli az egész. És nagyon különös. De Zsótér-rendezésekre érdemes odafigyelni, nagyon különlegesek, és egyre bölcsebbek (eddig a Galilei élete a kedvencem; fantasztikus tudással rendezte meg). Színészként nehéz lehet vele együtt dolgozni, de mindenképen nagy kihívás. Egyelőre ennyi jutott eszembe a Megtisztulváról. :)

Még annyi, hogy a Trafó tere ócska volt, a hang folyton elveszett; mégis muszáj volt figyelni erre a különös előadásra.