Szerintem ez a véleményt teljesen korrekt, és elfogadható számomra is.
De: sok benne az adott helyzetre igaz sajátosság ("a vasutat csak használták, kihasználták", "a benzin is olcsó és kifogyhatatlannak tűnő volt", "a mellékvonalak is - gyakorlatilag - ugyanolyan létszámmal üzemeltek, mint a fővonalak", "szinte egyidőben "rohadtak le" a vonalak").
Valamint "a közút-fejlesztést igy is, úgy is meg kellett volna tenni" - ez tény.
Ma már a benzin nem olyan olcsó, és egyéb káros hatásai is kiderültek, a vasútnak van szabad kapacitása, bár vonala már kevesebb. A mellékvonalak szinte fillérekbe kerülnek (a fővonalakhoz képest). Emiatt árnyaltabb a kép.
Rövid távon persze ez nem sokat javulhat, de legalább ne romboljunk!!! Legalább adjuk meg az esélyt, hogy unokáinknak, ha - szükségesnek tartják - legyen mit feljavítaniuk. Mert szükség lehet rá, ha ez még most nem is látszik. Talán elég a szlovén határátmenetre utalnom. Vagy esetleg a nagy áldozatok árán újjáépülő kisvasutakra.
Szóval csak egyet kérek: "Ne romboljunk, azzal nem épül az ország!"