Köszi a beszúrt cikkeket, BMaFTe, tényleg mindig öröm, ha az ember Bruce-ról talál magyar írásokat, kár, hogy nagyon kevés olyan van, amiben nincs rossz info, pl. itt is ez a Tom Joad az E Street Banddal...

Ugye milyen remek album a Nebraska? És szerintem elég bátor dolog lehetett annak idején kijönni egy ilyen puritán anyaggal Springsteennek, akit azért alapvetően az erőteljes rockzenéjéről és a hiperaktív színpadi munkájáról ismertek. Erre úgy indítja a 80-as évekbeli munkásságát, hogy kiad egy (tulajdonképpeni) demót, zenekar nélkül, csak úgy az ágya széléről feljátszva. Mintha ott ülne a szobádban és csak neked mesélne.
Az is megérne egy tanulmányt, ahogy a többi sávon ráénekel-gitározik a saját hangjára. Hogy néha csak egészen minimális, de annyira jó helyen van, hogy az ember beleborzong.
Az is tetszik, hogy felvállalta, hogy sem a borítón nincs ott személyesen, sem az Atlantic City videójában nem tűnik fel.
Úgy érzem, ez a lemez is bizonyítja, hogy nem az akkordok számától lesz több egy zene, ajánlanám minden nagy virgás hangszerbajnoknak hallgatásra.

A Risingról mi a véleményed, hogy visszakanyarodjak régebbi témákhoz, megúgy érdekelne egyébként is, kinek hogy tetszik, kedves Ranch-erek?
Azt hiszem, Cukorka is itt szólt hozzá utoljára, és a magam részéről roppant sajnálom, hogy egy első felindulásból elkövetett adok-kapok miatt azóta nem tisztel meg a véleményével.
Szerintem minden résztvevő fél bánja már az egészet... legalábbis én igen.

Bocs, hogy ezt is feszegettem, de Bruce szellemében: Let’s be friends - ha nem is ez a legjobb száma a mesternek :-)

Üdv.
Cabingo