Ami nem passzol, már a módszer kiválasztása idején el kell vetni. Különben minek dolgozol, ha úgyis tudod hogy nem lesz eredményes.

De lehet, hogy az eredmény rácáfol egy addig ismert elméletre. Pl. Az elevenszülő gyíkok és más Lacerta fajok szimmetritás elve. Egy kollégám épp ezt cáfolja, úgy fest sikerrel.

"A negatív adat is adat" - mondta növénytan és társulástan tanárom, Dr. Vojtkó András. Ha negatív az adat, kontrollálni kell, más alkalmasnak tűnő módszerrel kell újravégezni a felmérést. Ha az is negatív, akkor lehet (bár merész dolog két mérés után és nem is helyes) kimondani a negatív következtetést.

A módszerek kiválasztása nemcsak a csoportoktól és a mintaterülettől függ. Kérdés az is, milyen eredményre, paraméterre vagy kíváncsi, milyen értékelési módszert szeretnél használni, milyen eszközeid és persze mennyi suskád van?

Lehet, hogy amit én megfelelőnek tartok, azt te elveted. Ez a szubjektivitás elve. Mivel ez minden adatgyűjtő tevékenység esetén fennáll, annál jobb, minél többen gyűjtik az adatokat, minél több módszerrel (általuk helyesnek ítélttel), minél többen végzik az adatsor ellenőrzését. Stb. Ha egyedül vagy, szubjektív kutatásnak hívjuk. Közzététel során figyelemmel vannak rá, hogy egyedül voltál, nincs megerősítésed, bár cáfolatod sem.

Az eredeti kérdést tisztázva: a módszerek kiválasztása függ a mintaterület és a kutatni kívánt faj(csoport)tól, faj(csoport)októl. Másképp ugyanazon egységes módszerek lennének használatosak az egysejtűek és a gerincesek, vagy a rétek és az erdők mérésére.