Amit NemoZoli ír, ritkán megfigyelhető, legalábbis néhány fajnál. Tény, hogy a lárvákból fejlődő kisbékák közül sok igazán rövid pályafutásra tesz szert.
Ennek okai többnyire a ragadozók tevékenysége, esetleg az élőhely kedvezőtlen adottságai. Mivel a békáknál nincs (vagy legalábbis egyes trópusi fajokat kivéve ritka) ivadékgondozás, a peterakás abból áll, hogy a megtermékenyítés helyén vagy az ahhoz legközelebb eső pocsolyákban lerakják a petéket és vége a bulinak. Onnantól mindenki igyekszik a maga módján boldogulni. Előfordul, hogy a víz kiszárad (pl. egy keréknyom vagy pocsolya), esetleg nem is alkalmas a peterakásra, de más lehetőség nem adódik, így a nőstények a két rosszul közül a kisebbiket választják, mondván: próba - cseresznye.

Ha sikeres a kifejlődésük (és nem vízhez kötött fajokról -ld. zöldbékák- van szó), fiatalon a teljes kifejlődés után két kézzel, két lábbal és farokcsökevény nélkül tömegével hagyják el a szülőhelyet.

Az unkák meglehetősen érdekesek a hazánkban élő két fajjal. Kolléganőm épp belőlük készül doktorálni. Jómagam a zöldbékákra (tavi, kistavi és kecskebéka) esküszöm.
Éppen azt (is) vizsgálom, milyen tényezők okozzák a magas mortalitást (al. halálozást) a lárvák és fiatal állatok között).