A Danubius.hu-ról:
Amerika hőse: Bruce Springsteen
A Born In The U.S.A. című dala óta Amerikában nemzeti szimbólumnak tartják Mr. Springsteent. Zenéje kemény, mint Jerry Lee Lewis dalai, szövegei pedig Bob Dylan komolyságával vetekednek…
A kicsi Bruce New Jerseyben nőtt fel, ahol tinédzserként szivacs módjára szívta magába az akkor szárnyait bontogató rockzene alapjait. A ’60-as évek közepén már saját iskolai együttese volt, majd két társával egy blues-rock zenekart hozott össze. Ennek ellenére a ’70-es évek elején folkos ihletésű dalokkal próbálkozott – nem túl sok sikerrel.
Első lemezszerződését 1972-ben kapta a Columbia Records-tól. A Greetings From Asbury Park, NJ 1973-as bemutatkozó, és az azt követő The Wild, The Innocent, And The E-Street Band című albuma egyaránt remek fogadtatásra talált mind a közönség, mind pedig a kritikusok között. Így nem meglepő, hogy mindkettő nagyon hamar elérte a platina státuszt. Springsteen a következő évben újjászervezte kísérőzenekarát, és kialakult az E-Street Band klasszikus felállása: Clarance Clemons (szaxofon), Steve Van Zandt (gitár), Danny Federici (orgona), Roy Bittan (zongora), Garry Tallent (basszusgitár), és Max Weinberg (dob). 1975-ös Born To Run című albumuk címadó felvétele bekerült a rádiók által játszott legnépszerűbb 40 szám közé, az LP pedig Top 10-es lett.
Ez idő tájt változás állt be az amerikai zenei életben. A klasszikus rock and roll hangzást kezdte felváltani a soft rock, a heavy metal és az art rock. Bruce is felismerte ezt, és 1978-as Darkness At The Edge Of Town című anyaga punk és new wave elemekkel volt átszőve, persze még a nagyközönség számára is befogadható és élvezhető módon.
1980. fordulópont volt a karrierjében. A The River című nagylemezéről kimásolt Hungry Heart ugyanis első lett a poplistán. Kezdett beindulni a szekér, ám ennek ellenére Van Zandt kilépett az E-Street Bandből, hogy szólóban próbálkozzon. Helyére Nils Lofgren érkezett. Rövid szünet után 1984-ben aztán robbant a bomba! Springsteen kiadta a Born In The U.S.A. című albumát, ami 10 millió példányban fogyott el, és amiről nem kevesebb, mint hét dalt másoltak ki kislemezre. Ezzel ő is a „pop mennyországába” került, Michael Jackson és Prince mellé.
A két évig tartó világkörüli turné lezárásaként Springsteen megjelentetett egy 5 lemezből álló gyűjteményt, ami 1975 és 1985 között készült legjobb dalainak élő változatát tartalmazta.
A Tunnel of Love-val 1987-ben jött ki, ami az addigi dolgaihoz képest kissé lágyabbra sikerült. Ebben szerepet játszott első házassága is, ami végül nem tartott sokáig. Ennek ellenére ismét megnősült, és elvette az E-Street Band addigi vokalistáját, az időközben önálló énekesnői karriert befutó Patti Scialfat. A mézeshetek és egy újabb maratoni turné után, 1989-ben szélnek eresztette 15 évig hűséges zenészeit.
Három évvel később tért csak vissza Human Touch és Lucky Town című dalaival, majd az MTV felkérésére ő is készített egy Unplugged koncertet, ami Európában CD-n is megjelent. 1993-ban megírta és felvette a Tom Hanks főszereplésével forgatott Philedalphia főcímdalát, a Streets Of Philadelphiat. A nóta Top 10-es lett, a következő évben pedig megkapta a legjobb dalnak járó Grammy-díjat is. Ekkor gondolta úgy Springsteen, hogy egy Greatest Hits koronggal összegzi addigi sikereit. Ráadásul ismét összeterelte az E-Street Band zenészeit, és már közösen vették fel az akusztikus ihletésű The Ghost Of Tom Joad című korongot, majd világkörüli turnéra indultak.
Springsteent 1999-ben beválasztották a Rock & Roll halhatatlanjai közé. Új lemeze, a The Rising pedig néhány héttel ezelőtt jelent meg, ismét lemezeladási rekordokat fenyegetve…
BMaFTe
