"Az operatőri szemléletből következnek a színészvezetés erősségei és hiányai is. Klöpflernél a színészek akkor meggyőzőek, ha akcióban vannak, s akkor gyöngébbek, amikor közelikben, párbeszéd közben mutatja őket a kamera. László Zsoltnak a figurája, a mozgása, a gesztusai érdekesebbek, mint az arcjátéka: különösen a film eleji közeliknél érezzük, hogy túljátssza a szerepét." (Báron György: El Nino = Kritika, 2002. szeptember)