Sziasztok!

A fórumba már többször beírtam, Sartival kapcsolatban és többször ajánlottam az Apollon Travel utazási irodát, mellyel tavaly utaztunk, ezért úgy gondoltam, hogy most egy kis elborzasztóról írok nektek, hátha valaki hasznát veszi.
A múlt héten jöttünk haza Görögországból, ahol magánúton foglaltunk szállást, viszont az utazás a Neoline Utazási Irodán keresztül történt. Csak elrettentésül írom le, nehogy valakinek akár idén, akár jövőre kedve támadjon velük utazni. Már az induláskor frászt kaptunk, ugyanis arról volt szó, hogy emelt szintű Mercedes busszal megyünk, ehelyett jött egy emeletes busz (aki utazott már ilyenen, tudja, mennyire szűkös mind az ülés, mind a közlekedőfolyosó). Na mindegy, gondoltuk, az a lényeg, hogy már mehessünk, odafele ugyis izgatottabb az ember (bár nálunk ez fordítva történt). A csomagok bepakolásakor közölték, hogy nem férnek be a hűtőtáskák, így mindenkinek (egy-két kivétellel) fel kell vinnie a buszra. Nagyon kényelmesen lehetett ülni, aludni egy hűtőtáskával az ölemben, a térdem között, ugyanis a közlekedőn éppen hogy elfért egy láda. Na de aztán szerencsésen megkérkeztünk. Visszafelé: az utaskísérő azt mondta, hogy a busz 7-1/2 8-ra jön, addigra kinn kell lenni a találkozóhelyen. Ott is voltunk a többi csoporttárssal együtt, várakoztunk, amíg egyszer csak 9 után bejött a szálló elé egy görög busz, teli magyarokkal. Megkérdeztük őket, hogy nem-e ők a mi váltásunk, ekkor elmondták, hogy de igen, de a busz 4 km-re a falutól lerobbant, így őket egy hirtelen szerzett görög busz hozta be. Hát jó, ez benne van a pakliban, gondoltuk és türelmesen várakoztunk délig, háromig, ötig, hétig, este nyolcig, amikor már kezdtünk nagyon idegesek lenni. Az utaskísérő időnként megjelent és tőlünk kérdezte meg, hogy na mi újság, tudtok valamit? Csomagokkal dekkoltunk az utcán, és akárhányszor megkérdeztük, hogy mi van a busszal, ugyanis feltalálták a mobiltelefont, fel kéne hívni a sofőröket, (akik a busszal maradtak, míg szerelik) hogy mikor lesz kész, mert esetleg addig bemehetnénk valahova enni, pihenni, (saját költségen bérelnénk egy szobát), mindig azt a választ kaptuk, hogy most beszélt a sofőrökkel, már itt van a busz, már elindult a busz, már az országúton van a busz. És ez ment 6 órán keresztül! Én például délután háromkor jutottam be az egyik szobába elvégezni a dolgomat, de oda is úgy engedtek be, hogy közben az ott nyaraló házaspár aludt. Kicsit kellemetlen volt. Este 10 órakor már igencsak ingerült és hangos volt a társaság és követeltük az utaskísérőtől a konkrét választ, hogy mi lesz velünk éjszaka. Sokan úgy dekkoltak ott, hogy nem volt semmi pénzük, a kajájuk is fogyott. (Volt egy két nyaraló, aki saját maga készített szendvicset és lehozta).
Utazott velünk egy ügyvéd, aki tíz óra után kézbe vette az ügyeket, és a saját mobilján felhívta Pesten az utazási iroda tulajdonosát (ezt a telefonszámot egész nap nem tudta az utaskísérő, aztán egyszer csak, hopp előkerült), aki azt mondta többszöri telefonváltás után este 11-kor, hogy na jó, nyissanak ki egy, azaz egy darab apartmant (50 embernek), ahol éjszakázhatunk és az utaskísérő vigyen el vacsorázni. Szerintem senkinek nem lett volna kedve reggeltől majdnem éjfélig tartó várakozás után halál idegesen elmenni vacsorázni, bár mint utólag megbeszéltük, el kellett volna menni, kikérni a legdrágább kaját, hadd fizesse az iroda, és kidobni. Ami jó, hogy az utaskísérő közölte, (miután mindenki azt mondta, hogy nem enni akarunk éjszaka, hanem végre felülni a buszra), hogy jó, mert úgysem lett volna nála pénz a vacsoráztatásra.
Az ígérte az irodavezető, hogy a visszaúton mindenki a buszon korlátlanul fogyaszthat! Ez annyiban valósult meg, hogy mindenki kapott egy doboz kólát, kiosztásra került 4-5 dobozos sör és aki gyors volt az első pihenőhelyen kapott egy ingyen kávét. Onnantól fizetni kellett. Nem a pénz miatt, mert ki tudtam fizetni a két kávémat, csak maga az eljárás volt felháborító itt is!
Éjjel negyed tizenkettőkor aztán megjött a busz, amiről kiderült, hogy eltört a dugattyúja és a hengere, ezért ez egy komoly javítást igényel és a sofőrök elmondása szerint ők már reggel 9-kor jelezték, hogy ez egész napos munka lesz. Kérdem én: olyan nagy dolog lett volna azt mondani, hogy kérem, ez van, nem tehet róla senki, a buszt javítják, este 8-ig szabadon lehet kószálni, itt van 2 szoba, be lehet pakolni a böröndőket, lehet elvégezni a kis-nagy dolgot, ennyi. Nem! Mint a hülyegyerekekkel, úgy bántak velünk, az utaskísérőben nem volt annyi becsület, hogy őszintén elmondja, hogy mi van. Még ő mondta nekünk, hogy jaj, ne idegesítsük őt a kérdéseinkkel, ő úgyis annyira kivan. Na igen, annyi a különbség, hogy én fizettem az útért, ő pedig pénzt kap érte. Nem mindegy.
Még erről a hölgyről? ennyit: amikor megérkezett a busz, a két sofőrnek annyi ideje sem volt, hogy lezuhanyozzon, rögtön indultunk vissza. Már Kiskunhalason voltunk, amikor azt mondta a kísérő, hogy meg kell állnunk, mert a sofőrök enni akarnak. Mindenki úgy volt vele, hogy a lényeg, hogy már Magyarországon vagyunk, ennyi belefér. Természetesen a 40 perc kajaidő alatt egyetlenegy család evett meg egy többfogásos kaját: az utaskísérő, a családja és baráti köre. A sofőrök (akik annyira éhesek voltak és nem is tudtak az egészről, hogy miattuk kell megállni) ez idő alatt kitakarították egy kicsit a buszt.
Végre aztán este 10 körül megérkeztünk a Városligetbe. A buszt egyébként csak ideiglenesen tudták megcsinálni, Pesten új motort fog kapni. Ez sem növelte egyébként a biztonságérzetünket visszafelé, sem a két sofőr teljes fáradtsága, akik ugyan nagyon jók voltak, de hát gondolom akkor már több, mint két napja voltak az úton, ők is nagyon idegesek, fáradtak és izzadtak voltak. Az már csak magánjellegű dolog, hogy a kislányom rosszul lett, végighányta az út felét, és hiába kértem az utaskísérőt, engedjen le az alsó szintre, ott ugyanis még működött a légkondi, jóval hűvösebb volt, nem is rázott annyira a busz. Hely ugyan lett volna, hiszen a 8 ülésen 4 ember ült, de szerinte nem volt hely. Csak kicsit volt kellemetlen, hogy tízpercenként rohangáltam az öklendező lányzóval végig az emeleten le a wc-ig, felébresztve többször az alvó utasokat, akik előtt le a kalappal, mert nagyon rendesen álltak hozzá, senkitől egy rossz szót nem kaptunk!
Végezetül annyi: nem az volt a probléma, hogy elromlott a busz, hiszen ez előfordul, akkor is ha saját kocsival megyek. Úgy kellett volna beszélni velünk, mint egy értelmes felnőttel, aki kifizette az utat és nem mint egy megtűrt kutyával!
Tehát ha valaki szereti a szenvedést, vagy az ellenségével ki akar szúrni, nyugodtan ajánlja a Neoline Utazási Irodát, Budapesten, a Szentkirályi utcában.