Sajnos nem láttam a Fradi elleni meccset, végülis csak a rangadókat hagyom ki (a ZTE elleni meccset se láttam), tök jó. Viszont visszanéztem a tavalyi statisztikákat és pontosan ugyanúgy néznek ki 6 meccs után mint az idei, 5 győzelem, 1 vereség és tavaly is a 4. fordulóban kaptunk ki. Ennek még lehetne is örülni, de az a baj, hogy már abszolút nem bízom a csapatban. Lehet, hogy idén is csinálunk egy olyan őszt, mint tavaly, de aztán jön egy ugyanolyan tavasz, az borzasztó lenne. Az a baj, hogy amíg ez a kettős tulajdonlás megy, addig szinte érdektelenek az eredmények. Idén is az van, mint tavaly, ha a Fradi nyer, mi gyanakszunk bundára, ha mi nyerünk ők. Ez így nevetséges. Viszont azt is gondolom, hogyha itt tényleg fentről mondják meg az eredményeket, akkor a Fradi-közönség ne nagyon kiabáljon, mert elég sok pontot hoztak rajtunk.
Másik, látva, hogy milyen nagyszerű ütésváltások zajlottak lejjebb, meg hallva, hogy mi volt a meccsen. Ezek az emberek igazán eltakarodhatnának a pályák közeléből. Bármilyen furcsa is ezt kimondani, a foci egy játék. legalábbis nekünk nézőknek. Komoly indulataik itt csak a játékosoknak lehetnének, akiknek a megélhetése függ az eredménytől. A legtöbben viszont még mindig azért vagyunk minden héten ott, mert szórakozni akarunk, élvezni a játékot. Ezek a balfékek, akik csak balhézni, nyilaskeresztes zászlót lengetni, pártzászlókat kitűzni jönnek, menjenek inkább oda, ahol ennek helye van. Vegyenek részt a számukra szimpatikus politikai eseményeken. De a pályákról tűnjön el a politika. Azok pedig, akik csak bunyózni jönnek, menjenek máshova az energiáikat levezetni. Erre van a BLASZ meg a megyei bajnokságok, ott játszhatnának. Vagy ha mindenképpen bunyózni akarnak, menjenek el egy boxklubba. Mi, normális nézők focit nézni megyünk a pályára, és ha már normális foci nem jut nekünk, akkor legalább a nézőtéren legyenek elfogadható viszonyok. És még valami: 2 évvel ezelőtt voltam egy Bayern-Leverkusen meccsen. A meccs előtt ez a két csapat állt az első két helyen, pontazonossággal, csak a gólkülönbség döntött. Az Olympiastadionban volt a meccs, gyenge félház (hideg volt), 30000 néző. Ebből kb. 150 leverkuseni. A nézőtéren mindenki oda vehetett jegyet, ahova akart, senkitől nem kérdezték, kinek szurkol. A 150 leverkuseni az egyik szektorban foglalt helyet, ahol rajtuk kívül volt vagy 1000 müncheni is. És amikor a Leverkusen gólt rúgott, valahogy senki nem akart senkit megverni. A leverkuseniek örültek, a müncheniek szomorúak és dühösek volt, aztán meg ment tovább a meccs. Pedig a tét jelentősen nagyobb volt, mint mondjuk most a Fradi-MTK-n. Nem tudom, miért van, lehet, hogy mert a foci jobb, vagy csak mert ott a nézők tényleg a meccset nézni mennek ki a pályára. És attól félek, amilyen hatékony nálunk az MLSZ, MLL meg a rendőrség, az első rendteremtési szándékot már csak az első haláleset után fogjuk látni. De majd akkor mindenki széttárja a kezét és azt fogja mondani: Én nem tehetek róla.
Még valami. Két vagy három éve voltam a Wembleyben. Bementem, néztem a pályát és nem értettem, mi a furcsa benne (mondjuk azon kívül, hogy nem akart szétesni bármelyik pillanatban.) Aztán rájöttem: nincs kerítés. Angliában, a huliganizmus hazájában. És néztem, ahogy a székek néhány méterre a partvonaltól állnak, a nézők szinte a pályán ülnek. Én nagyon irigylem őket, hogy eljutottak eddig, és nem mindenféle szar börtönrácsokon át nézik a meccset, Jó nekik.
Na ennyit az állandó balhékról.

Hajrá MTK!