A már évtizede tartó, és egyre kilátástalanabbá váló médiahelyzetről, annak jelenségeiről, kiváltó okairól, a megoldási lehetőségekről szeretnék itt vitázni.

Nem akarok semlegesnek látszani, jobbról nézem a világot. Bár ez se ilyen egyszerű, kitöltöttem a neten egy tesztet, amiben egy bal/jobb, liberális/tekintélyelvű skálán majdnem pont középre sorolódtam, bár picit balra, és nem annyira picit liberális felé... :-) Mindenesetre itt jobbosnak, antiszoclibnek számítok.

A politikai szekértáborok közötti nagyon éles szembenállás, a reménytelen és gyakran anyázásba torkolló viták fő oka szerintem a kölcsönös meg nem értés. Ennek a meg nem értésnek az oka pedig a médiahelyzet.

Az eltérő meggyőződésű emberek látszólag ugyanazokról a dolgokról vélekednek homlokegyenezt eltérően. A meg nem értést, gyűlöletet pedig az váltja ki, hogy nem értik, miképpen lehetséges nyilvánvalóan helytelen következtetésre jutni, mint azt a vitapartner teszi, mikor annyira egyszerű és világos minden.

Ennek hátterében pedig az áll, hogy egyáltalán nem ugyanazokról a dolgokról vélekednek eltérően, ez csak látszat. Két teljesen eltérő ténybázisról indulnak, mint ha ugyanabból a moziból léptek volna ki, de nem ugyanazt a filmet látták volna.

Baráti körben ezt számtalanszor ellenőriztem, néhány nagyon lényeges kérdésben magukat a tényeket tudjuk éppen ellentétesen. Ennek egyik oka, hogy ha valamilyen ténykérdéssel foglalkozott a média vagy akár a bíróság, soha egyértelmű, világos válasz nem született. Mindenki leszűrte magának a lényeget, és azt tényként elraktározta. Ellentétesen...
Millió ilyet tudnék felsorolni, ha érdekes, elmehetünk ebbe az irányba is.
Egyetlen apró, nem is lényeges kérdést, annak két epizódját megemlítem példának, hogy ne lógjon a levegőben, mire gondolok:

Gönzc Árpádot a saját 56-os harcostársai fütyülték ki // bőrfejűek és az Antall kormány civil ruhás rendfenntartói fütyülték ki

az Egyenleg kazettát hamisított // a jobboldal nem képes felfogni, mi az a muszterkazetta

Az információ döntő többsége a médián keresztül érkezik. Akkor is, ha valaki sose néz tv-t, sose hallgat rádiót, újságra rá se néz. A baráti beszélgetések alapanyaga is a médiából jön. A személyesen szerzett ismeretek részaránya elenyésző, és még ezek háttere is a médiából jön. A média képes arra, hogy döntően meghatározza az emberek világképét, persze nem teljesen, a család, szülők véleménye nem tűnt még el. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy milyen ez a média.

A mai véleményformáló értelmiség szerintem döntő mértékben balos. Ennek nyilvánvaló kezdeti oka, hogy a pártállamban nem létezhetett más, jobbos szemléletű ember nem lehetett újságíró. Az érdekes inkább az, miért stabilizálódott ez a helyzet, több mint tíz év után miért nincs igazi változás.

Ennek mechanizmusát én a következőkben látom:
- a média döntő többsége balos, és erős gyanakvással tekint minden új jelentkezőre, aki kilóg a sorból
- ebbéli véleményében megerősíti egyes jobbos újságírók tevékenysége, úgy vélik, társadalmi érdek, hogy minél kevesebb ilyen legyen
- így egy pályakezdő, ha nem balos, nem szívesen választja ezt a pályát, hiszen azonnal konfrontálódik, össztüzet kap
- az össztűz gyakran odáig megy, hogy megkérdőjelzik emberi tisztességét, szétszedik múltját, a legcsekélyebb hibát is kivesézik
- aki nem mártír, vagy próféta, ezt nem szívesen vállalja (ha valaki kételkedik az össztűzben, emlékeztetem arra, milyen reakciókat váltott ki még egy egyértelműen pozitív és népszerű személyiség is, mint Egerszegi, csak mert nyíltan kiállt véleménye mellet, mire számíthat egy névtelen kezdő újságíró)
- nehezen talál ígéretes munkahelyet, a jó újságok és tv-k balosak, milyen karrierre számíthat ott? a jobbosok meg nem nagyon jók, tv nincs is ilyen, ki akar ilyen helyen dolgozni?
- ha mindezek ellenére vállalja a kihívást, alkata és a támadások hatására könnyen radikalizálódik, és átmegy gyalázkodóba
- ez aztán tovább erősíti a balosok meggyőződését, miszerint a jobboldalon csak elvakult fröcsögők vannak, meg kell védeni tőlük a társadalmat, nekünk ez a küldetésünk
- nem nagyon van iskola sem, ahol jó konzervatív szemléletű újságírást lehetne tanulni, hiányzik a gyakorlat és a tanárok

A jelenlegi médiahelyzet tragikus.

TV-k: a legnézettebb kereskedelmi csatornák hírműsora témaválasztásában, kommentárjaiban agymosás szintig elfogult. Félő, hogy a királyit is beállítják a sorba. A Duna még az egyetlen esélyes, de nincs biztonságban.
Nem igazán értem, miért ennyire elfogultak a kereskedelmiek. Azt lehetne hinni, ha van legalább 40 százalék aki jobbra húz, igyekezniük kellene nekik is kedvezni. Szó sincs róla. Valószínűleg nem annyira a profit, mint inkább a véleményformáló médiaértelmiség szava dönt.

Újságok: A MN eléggé átment gyalázkodóba, se pénze, se reális esélye arra, hogy belátható időn belül versenytársa legyen a Népszabónak. Az viszont valóban szabó, nem nyíltan gyalázkodik, de a tények beállításával, válogatásával olyan képet fest, ami nincs köszönőviszonyban sem a valósággal.

Rádió: Itt van az egyetlen bíztató kivétel, az Info. Magas színvonalon, elfogulatlanul tájékoztat, nincs tettenérhető irányvonala, népnevelő taktikája. Riporterei enyhén erre vagy arra húznak, ez szerintem természetes. Mióta a BBC is beszállt, megnőttek a lehetőségei. Ilyen szellemű tv-t vagy újságot is szeretnék.

Nem tudom, mi hozhat megoldást. Valószínűleg csak az idő, amit évtizedekben mérnek. Talán túlságosan hozzászoktunk a csodákhoz, mikor szétesett a "Létező szocializmus", és azt hittük, más is mehet varázsütésre...
A jobbos tvcsatorna követelése szerintem pótcselekvés, csodavárás a reménytelen helyzetben.