ROBOGÓ SZEKEREK

Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka - a tanyai
kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova! az
uton a kétfele meredeken árny-hegyü jegenyesor innen is, onnan is
árkai mentén.
A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a
csillag, e gömbölyü, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a
hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és hugok
álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek.
Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog
- falon a ló feje, hó-szinen a fekete, tovasuhan - ablakon és puha
keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék.
Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek - az uton
a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban kisfiu és
huga mennyei hintafa ágain ezer üvegizmu, salátabokáju, kakukfejü
tarka lovat lát.