Érdekes korban élünk. Beszűkülőben vannak a kifejezési formák. Helen Chadwick Pisivirágok c. művét élethűen úgy készítette el, hogy a hóba húgyozott nagy fantáziával és pontossággal, majd a nyomokat öntőformákat használta. Ha jól emlékszem 96-ban meghalt, elég fiatalon. És hol vagyunk már a zongorába szarástól? Damien Hirst, aki kettéfűrészelt egy tehenet, így nyilatkozott egy lapnak: "Szeretek levetkőzni. Sok barátom ugyanígy van ezzel. És tudja, mit csinálunk? Pisálunk, kakálunk, játszunk a farkunkkal. Azt hiszem, a lelkünk mélyén mindannyian csecsemők vagyunk" A Betty Trask-díj - mely magas pénzjutalommal jár - egyik zsűritagja (Graham Lord) így nyilatkozott az egyik pályaműről: "van benne öngyilkosság, orgia, pornóvideó, maszturbálás, rengeteg hányás és egy jelenet, amelyben a hősnő arra ébred, hogy a férfi, akit előző este szedett föl, a hasára ürítette a székletét, mert ő túl részeg volt ahhoz, hogy közösüljön vele" Szóval szédült világban élünk. A kifejezési formák egyre extrémebbek, és nagy átlagban egyre igénytelenebbek.

Te! Csak egyet nem értek. Mit akartál mondani a hozzászólásoddal? Semmihez nem tudom kapcsolni.