Faludy mellett a másik élő költőóriásunk (akinek remélhetőleg ugyanúgy vesz a Főv. Önk. egy 150 négyzetméteres lakást) egyik versét szeretném megosztani veletek. Mivel klasszikus, lehet, hogy többen ismeritek; ezúttal nem a szélsőséges műveltségemmel kivánok dicsekedni. A helyes megfejtők között értékes jutalmak kerülnek kisorsolásra (akár még az ihlet forrásáról is szó lehet) a Beac Maxi rajtjánál (ez nem kockakultúrlap, hanem túrakultúrlap, rájöttem).

Szomorún szikkad a szikla,
Rőten fonnyad a zsom-
béka üget a patakba
(De jaj! Hova tűnt el a csermely?)
S elmereng nedves alkonyokon.

Töpped a tegnapi zsömle,
Izzad a rúd, (a la Pick),
Zsákomban aszalódnak
Dzsemmé érett rút valamikk.

De jaj, nem viccel a sziksó,
A réten itt-ott jő s kicsapong,
Némán veszi ezt tudomásul
A szirmát (s kedvét) vesztett kis pityapong*.

Porporosan nyikorognak a táblák,
Körkörös írás: SOPRONI SÖR,
Ne gyötörj, ó bús felirat,
Mer' mingyár nem megyek arra a rohadványosan magas Pilisre föl!

Kábán kőröz fenn suta sólyom,
Csőre a szomjtól összeragad,
(már távoli kép csak a sör-felirat),
Ennek örülve nyúl fut a fűre,
Leül, relaxál, hőlead.

Porzik az út
És Korzika torkom,
Szögként karcol a lellei rost,
Sört ide pincér,
Sört ide nékem,
Sört ide gyorsan,
Sört ide MOST!

* pityapong=pitypang (kaszásdűlői nyelvjárás)
(A kiadó megjegyzése)