Egy kicsit idézgetek, nem baj?

"A túlvilág fogalma egyidős az emberi eszméléssel. Hívő ateisták szenvedélyesen kutattak olyan néptörzs, ősemberi szinten megrekedt primitív kultúra után, amelynek semmiféle elképzelése nincs a teremtésről, Istenről, a halál utáni állapotról - vagyis a túlvilágról. Azt képzelték, ha sikerül ilyen Isten nélküli őslényeket találni, ez bizonyítaná, hogy az ember eredetileg vallástalan volt, és csak a kizsákmányoló életmód vagy az osztályharc hozta létre a vallás hamis képzeteit. Szorgos kutatásuk oly csekély eredménnyel járt, hogy le kellett mondaniuk az "eredendő hitetlenség" tanáról. megfordították tehát a tételt: az "eredendő babonaság" legyőzése vezet a magasabb rendű hitetlenség állapotához amely csak kivételes, felszabadult elméknek adatik meg. ezek a kivételes elmék azonban soha nem tudtak választ adni azokra a metafizikai kérdésekre (honnan jöttünk, hová leszünk, e lélek és a test egysége vagy kettőssége, a lélek hallhatatlansága, az élet értelme, a teremtés, Isten mivolta stb.), amelyeket száz éve a biológus Ou Bois-Reymond ignoramus et ignorabimus (nem tudjuk és nem is fogjuk tudni) tétele kiiktatott a tudományos kutatás köréből,s az éppoly kiváló biológus, Ernst Haeckel hasztalan igyekezett kollégája tételét tudományosan cáfolni. De bármely vidéki plébános vagy akár egy vallásos szellemben nevelt kisiskolás nehézség nélkül választ ad a lét e súlyos kérdéseire - anélkül persze, hogy a válasznak a legcsekélyebb tudományos értéke volna."
Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs értékrendi különbség. A hit nem magasabb rendű a tudásnál, sem a tudás nem magasabb rendű a hitnél, a kettő alapvetően más. Amikor Tertullianus bölcsen kimondta, hogy hiszem mert lehetetlen akkor nem tréfált, hanem a lényegre tapintott: ami lehetséges, azt vagy tudom, vagy nem tudom, de értelmetlenség a hit alapján dönteni felőle, ellenben ami a tudásunk elől elzárt, tehát amit tudományosan megközelíteni lehetetlen, abban vagy hiszek, vagy nem."
/Tibeti halottaskönyv/

Pá