elnyomott: Egy pillanatig se vonom kétségbe a véleményszabadságod hasznosságát, jogosságát, egyszerűen csak érdekelt a véleményed. Újabban elég gyakran írom azt, amit most fogok, de megint olyan helyzetbe kerültem, ahol szerintem frappáns a következő érv. Tényleg nem szükséges bebizonyítani, hogy kering-e a Hold körül bármilyen csizma, mert ennek léte avagy nemléte mikroszkopikus mértékben befolyásolja csak a Földön élő emberek életét. Nem úgy az istenről alkotott kép, amelynek nevében történt egypár sajátságos dolog, népirtás, effélék. És itt rohadtul nem "isten" volt a hunyó, hanem a nevében fanatizált emberek. Szerintem csak velük van a probléma, istennel nincs, akár létezik, akár nem.

----

acsd: Tegnap meséltem a cimboráimak a pi-versről, és nagyon tetszett mindenkinek. Van még efféle érdekesség a tarsolyodban?

Itt most hivatalosan elismerem, hogy egész jó a hindu logika. De nem lennék jó sátánista, ha nem kötnék ebbe is bele, és ne csavarnám át a döntés definícióját, hogy "a döntés a kétségek megszüntetése", hiszen nem biztos, hogy az összes kétség tökéletesen megszűnt, az is elképzelhető, hogy valamelyiket (kényszerhelyzetből) kiválasztja az ember. De ez csak apró kozmetikai változtatás volt, ettől még gromek az eredeti is.

Én is leírom, amire tegnap jutott egy barátom az esti filozofálgatásunk közben, miközben kimenekültünk a törzshelyünkön folyó koncert kifogásolható hangjai elől. Arról beszélgettünk, hogy miért is jó az, hogy az isten tapasztalatszerzésből teremtette a világot, miért nem akarta, hogy "legyen tapasztalatom -- és lőn". A válasz roppant egyszerű. Épp így történt, egyetlen szempillantásnyi(nál is kevesebb) idő(tlenség) alatt. Isten mindent tud, tapasztalatból. Mi csupán az emlékei, a tapasztalatai vagyunk, és csak számunkra tűnik folyamatnak a létezés. Na, nekem meg ez tetszett meg nagyon. Meg az, hogy a körülöttünk keringő rendőrautókban aligha gondolhatták, hogy mi ilyesmiken töprengünk, hiszen egyikünk sem épp hippi-filozófus külsejű... :] Természetesen továbbra sem hiszek isten létezésében, de amennyiben létezik, akkor szinte biztos, hogy ezt jól kitaláltuk és hogy ez igaz. :]

És baromira egyetértek abban, hogy ideje volna valahogy definiálnunk a "lélek" fogalmát. Kíváncsi vagyok, mire jutunk...

Aztán esetleg azon is eltűnődhetnénk majd adandó alkalommal, hogy szükséges-e az Isten létében való hit olyan átlényegítése, ami az embernek nem válik javára, vagy csak nagyon hosszú távon (rossz példaként, rossz tapasztalatként, megtapasztalt kerülendő útként). Ezzel kapcsolatban ajánlom a Faith and the Muse zenekartól a Cernunnos című számot, ami egy elűzött pogány isten keserű gondolatait tolmácsolja, amikor harmonikus, ősi birodalmát félresöpri "félelemre épült hazug dogmáival" az új, idegen isten...

Faith and the Muse: Cernunnos

Beneath the sediment of aeons -- In ancient repose
My trust lay eroded by age -- The old glory faded
And past times forgotten -- My reign given way to my rage

Harmonious the centuries -- The land and I were one
My Soil, My water, My air -- Bringer of light --And Master of night
In balance -- The earth in my care

But with the passing of days -- A new wind came blowing
With whispers of change -- On its wing
This tide of corruption -- Laid siege to my world -- Usurping the throne of a King

Your new gods -- Your new ways -- All seek to dispel me
With doctrines of fear built on lies -- The hidden one no longer -- I claim my dominion
To the sun of your age -- I arise...

...Of your anger -- Your ignorance -- Your blindness -- Your greed
Your progress -- Your conquest -- Your mania --Your need
Your sorrow -- Your sickness -- Your final, parting breath
Your hatred -- Your bloodshed -- Your future -- Your death
I will have none -- I will have none -- I will have none -- I will have none

I, dread lord of shadows -- With broken spell unto this dying age -- I bid farewell...