Az emberek szerintem sem egyformák, semmiképp sem egyenrangúak. Csakhogy ez így csak általánosítás, ez az állítás az életben használhatatlan. Az adott helyzettől függ, hogy egy személy "erősebb"-e, dominánsabb-e, mint mások. Súlyemelésnél az az erősebb, akinek nagyobb a fizikai ereje, jobb a technikája. Egy matekpélda megoldásánál az a nyerő, akinek jobban pörög az agya, ismeri a technikákat, jó kis megoldóképleteket, elméleteket. Vásárlásnál az a nyerőbb, akinek több pénze van. Stb. Ezen "erősségek" "összege" azonban nem hiszem, hogy minden embernél azonos, vagyis nem hiszem, hogy kozmikusan egyensúlyozottak lennének az emberek, tehát akinek nincs pénze és gyenge, az nem szükségszerűen okos ellensúlyozásképp. Vannak kevesebbet "érő" és többet "érő" emberek. Persze ezek az "erősségek" nincsenek kőbe vésve, megváltoztathatók számos tényező közreműködésével.

Ami a külföldön találkozó magyarok összetartását illeti, nézzük csak meg őket itthon! Mintha kevésbé tartanának össze... Valamiért úgy vélem, passzol ide az "akármilyen kedves vendég, három napig untig elég" közmondás.

A zsoltárbeli olajjal kenegetésről nekem is az jutott az eszembe, hogy a sivatagban nyilván így enyhítik a napszúrás, bőrleégés okozta kínt, tehát tulajdonképpen a szándék kedves, és a költőisége nagyon is rendben van, de hogy versek alapján végeredményben törvényeket hozzon valaki, az kicsit erős. A Gárdonyi vers viszont tetszik. :] Mint ahogy a tanmeséd is kiváló, mely számomra nagyon jól ábrázolja, hogy egy pap nem szükségszerűen érti jobban a létezés titkát, mint egy bárki, utcaseprő, foltozóvarga. Ergo: nem szükséges az egyház (a francba, már megint egyetértünk, hát hogy fogunk így vitázni, beszélgetni? ;]).

Van egy rossz hírem. Én is elég szentimentális szoktam lenni, és a szeretet fogalma számomra is sokat jelent. Jóllehet, én nem is próbálok "általánosan" szeretni, hanem csakis általam meghatározott, kiválasztott dolgokat, személyeket -- az arra érdemeseket. A szeretet viszont továbbra is amolyan adok-kapok üzletnek tartom, hiszen nem tudok úgy szeretni (adni), hogy ne kapjak cserébe valamit. Lehetetlen. Néha az a "fizetség", hogy örülhetek mások örömének. (Ezt a szexre kivetítve elég könnyű belátni, hiszen remek "sport" orgazmust "okozni" a partnernek.) Az üzlet szó mellé természetesen egy kellemetlen gondolat is társul, mégpedig a becsapás, az átverés gondolata, réme, de ebben a világban nem lehet biztosra menni, és néha előfordul a "te is, fiam, Brutus?!" effektus.

A káosz szerintem egyáltalán nem "rossz", elítélendő, kellemetlen dolog. Ez tartja mozgásban a világot. Természetesen a káosz szó alatt azt értem, hogy a jelenlegi ismereteink alapján nem tudunk rendszert felfedezni benne, és eszembe sem jut univerzális érvényben nyilatkozni, mert az nem rám tartozik, ott még nem tartok. A káosz, az ismeretlen lendíti előre a világot, az embereket. Ebből sarjad a felfedezés vágya, a kíváncsiság, a megértés óhaja. Isten -- gondolom -- szükségszerűen a rend, a káosz ellentéte.

Nagyon egyetértek acsd-vel abban, hogy a materiális gondolkodás is hit, mivel nem tudja tökéletesen bebizonyítani, hogy csakis anyag létezik, tehát csak hinni tud benne.

A yeti és a Loch Ness-i szörny nemlétét sem bizonyította be senki, és csak annyi szól mellettük, hogy e két jeles lény (vagy nemlény ;]) nevében többnyire nem szoktak kultúrákat kiirtani, emberek millióit megkínozni és elpusztítani, vívmányokat eltiporni és a fejlődést korlátozni.

Nem pont arra tippeltem, amit frati végül a lefejezés elleni magyarázatként írt, bár lényegében nem tévedtem nagyot. Olyasmire gondoltam, hogy "isten azért teremtette úgy és olyannak a világot, mert neki így tetszik, és mi mindannyian e kozmikus szórakoztatóipar szereplői vagyunk, és az öngyilkosság durva szerződésszegés lenne, amitől a jutalékunk alaposan csökkenne" -- persze nem pont ezekkel a szavakkal. :] Már csak azt nem értem, hogy ha a test nélkülözhetetlen az élethez, miért kell azt bármilyen szempontból is megtagadni? Szerintem éppen annyira fontos, mint az ember bármely más összetevője, legyen az akár a misztikus lélek. Az ember együtt az, ami, testestül-lelkestül, darabjaira bontva csak... alkatrész.

A témához kapcsolódó (angol nyelvű) link: http://www.vexen.co.uk/religion/faith.html