Kedves Req!
Pink Floyd:
tetszik :-)
Amúgy a zsoltárról: nem értek hozzá, inkább csak azt gondolom ez egy amolyan hasonlat. A zsoltár szerzője azt mondja: Isten az oltalmazóm. A hasonlat végigvive tényleg nem szerencsés, (ragyogó késekkel...).
A zsoltárban második fele is kötözködésre ingerelhet: ha Isten 1, akkor az ellenségeim hasonlóképpen énekelnek ...
Olyan ez, mint a házigazda, meg a tolvaj. Az egyik így fohászkodik: Ó, Istenem, védd meg a házamat. A másik meg: Éhesek a gyerekeim, hadd legyek sikeres, miközben elemelek egy-két dolgot ennek a pöffeteg fickónak a házából, segíts, ó Isten!
Olaj:
ehhez sem értek, az jutott csak eszembe, hogy Indiában szantálpéppel kenik meg a megtisztelt személy homlokát. A szantál ugyan nem olcsó, viszont a szantálpép kellemesen hűsít - jó az a melegben. Lehet, hogy az olaj is valami ilyesmi?

"Amennyiben isten csak úgy tudja élvezetét lelni az emberek és a világ bénázásaiban ..."
Gárdonyi Gézának van egy ideillő verse, itt is van a gépemen, hát most idekopizom:

Egy katekétának

Mondd: minek teremtett volna
Ő, kiből az ész fakadt,
szent-olvasós dicsérőket,
miatyánkos könyörgőket,
fölhízelgő ajkakat?

Mért rendelné, hogy szeressük,
s ezt szóval is emlegessük?
A szeretet ősforrása
kiárad és szétömöl,
s vissza nem tér önmagába:
meleg tűz az éjszakába, -
önfényében tündököl.

S mért volna, hogy kezdet óta
ez a lét csak izompróba,
s évmilliók földtábláin
azért kélnek, múlnak népek,
hogy fölülről kaján szemmel
leshessék: ki mennyit vétett?
s mikor lelke fölkerül,
elverjék ott emberül!?

"Egyébként a logikát nem hiszem, hogy érdemes belekeverni az isten-témába ..."
Van egy ideillő tanmesém. (Akinek OFF, keresse meg a Page Down gombot)

Egy bölcs (Nárada) Istenhez indul látogatóba. Útközben találkozik egy foltozóvargával (mai változatban utcaeprő lenne inkább). A varga tisztelettel köszönti Náradát, s mikor megtudja, hogy hova készül, arra kéri, ha lehetne, tudná ki, hány születése van még hátra? Nárada továbbmegy, találkozik egy pappal, ő is felismeri, tisztelettel köszönti, s a beszélgetés végén ő is ezt kérdezi. Nárada megérkezik Istenhez, beszélgetnek, jól megvannak. Indulna haza, de eszébe jut a két kérdés. Nárájan (Isten) válasza: megkérdezik majd, mit csináltam, hát majd mondd, hogy egy elefántot vezettem át a tű fokán. A kérdésükre meg válaszold, amennyi levél a fán, ami alatt ülnek. Nárada viszafelé találkozik a pappal:
- mit csinált Nárájan?
- vezette az elefántot...
- miért akarsz lóvá tenni, hát hogy mondhatsz ilyen sületlenséget ... (irgum burgum). Na és megkérdezted?
- Igen, azt mondta, annyi életed van még, ahány levél ezen a fán. (Jó sok volt...)
Nárada továbbmegy, találkozik a vargával:
- és mondd, mit csinált Urunk?
- vezette az elefántot...
- hát milyen csodálatos nem, hogy ő még erre is képes!
- ????
- Nézd meg ezt a fát, ami alatt ülünk. Hatalmas, majd az égig ér, mégis belefér egy icipici magba, amit könnyedén átbújtathatsz a tű fokán. És ez is Tőle van. Miért ne vezethetne át akkor Ő egy elefántot ...?
- Nárájan azt is mondta, annyi születésed van hátra, mint amennyi levél van itt a fán.
Fölnéznek, jó sok volt, de ebben a pillanatban föltámad a szél, és huss, lefújja a fáról az összes levelet.
Itt a vége, fuss el véle.

--------------------
Logika ügyben azt gondolom, akár még helye is lehet. Csakhogy: ha más a kiindulópont, mások az axiómák, akkor a logikus lépések más eredményekre juttatnak.
Ugyanakkkor egyetértek érveléseddel: Isten fölötte áll az emberi gondolkodásnak. "Ahonnan a gondolat és a szó visszafordul, mert képtelen elérni őt"-mondják az upanisadok.

"mert az embernek szüksége van a káoszra a létezéshez"
Ebben van valami. Nem az egyes emberre gondolok, hanem a közösségre. Karinthynek van egy novellája, mikor Jézust visszakönyörgik, hogy újra ítéljenek fölötte. Pilátus megint fölajánlja, az ünnep miatt egy rabot szabadon bocsát. Minden egyes ember a tömegből Jézust kiált, a tömeg "hangja" mégis újra: Barabás.
Azt hiszem egyes embernek/ben nem szükséges a káosz, megvan a hajlam, de rátalálhat a kozmoszra. Mondd, hogy szentimentális vagyok, de a szeretet az, ami értéktelenné teszi a káoszt. S ekkor a szolgálat már nem korrekt üzlet. Korábban hasonlatoltad JHVH ügyben az isteni ilyensolyan nőt, s azt mondtam magamnak no, ez az! A szeretetteljes ragaszkodás ilyen világában a szolgálat már nem üzlet.

Annyit körmöltem, be se fér pcbe.
Üdv:
acsd