Ne adj a számba olyat, amit sohasem mondtam, és valószínűleg sohasem fogok. Ez nem fair, és nincs is értelme.

A jobboldal döntő többsége valószínűleg irtózik a fasizmustól. Az egyetlen pont, ahol szóba kerülhet, az az, amikor becstelen politikusok, vészhelyzetben érezve magukat, nyitnak arrafelé. A francia jobboldal, becsületére legyen mondva, inkább elveszít egy választást, de nem áll le a saját szélsőjobbjával.

Eörsi nekem nem elvtársam, ez sem fair dolog. Példának viszont nagyon jó: a fiatal Eörsi valószínűleg teljesen lelkével hitt az akkori szocializmusban, Sztálinban. Ezért még csak elítélni sem lehet, legfeljebb utólag megmosolyogni. Azért érdekes viszont, mert pontosan azt az állapotot tükrözi vissza, amit egyes elvakult jobboldali politizálók követnek el most: 10-20 év múlva ugyanezek az emberek, már ha megjön az eszük, a hajtukat tépik majd, hogy hogyan vették be annak idején ezt az Orbán-féle szöveget.

Tévedés ne essék: nem kell nézetet váltani, csak megérteni, hogy kényszerhelyzetben, eszi-nem eszi, rosszat választott. Te is megmaradhatsz nagyapaként konzervatívnak, ahogy Eörsi is megmaradt baloldali beállítottságú liberálisnak.

Az ifjúkori tévedés alapján valakit elítélni marhaság; könnyű annak, aki már csecsemőkorban tudta az igazságot, sokkal nehezebb magadtól rájönni.