Sziasztok!
Ha már kedvelitek a verseim, itt van még egy, frissen alkotva. Amúgy miujs nálatok?
Vege
2002.08.28.

Itt van az az idő, amikor azt kell mondanom:
Vége
Eldöntöttem, ne siránkozz, nem mondom már:
Mégse...
Búcsúzzunk hát el, látom, hogy halványan
Mosolyogsz
De mégis, szomorú vagy, látom hogy könnyeznél
Most

Bevallom, én sem vagyok vidám, szerettelek
Régen
De már nem bízom benned, s a bizalmam is elhagyott
Téged
Nem érdekeltelek már, unalmas voltam egy ideje
Számodra
Mégis azt mondod, szeretsz, s hogy ne hagyjalak el
Már soha

Higyjek neked? Nem tudom, sikerült elbizonytalanodnom
Miattad,
Mert látom a szemed sarkából előbuvó könnyet, és az emléket
Mi itt marad
De azt mondom, vége, ez már soha többé nem lehet igazi kapcsolat
Nekünk
Te nem foglalkoztál már velem, én se veled, de most rájöttünk, hogy mégis
Szeretünk

Vége
Eldöntöttem, most mégis siránkozol, mondjam hát, hogy
Mégse?
Nem tudom mit tegyek most, megpróbálok halványan rád
Mosolyogni
De mégis, szomorú vagyok, s rájöttem, hogy jobb lenne inkább
Szomorkodni

De tényleg, valóban, biztosan, egyértelműen itt a
Vége?