Kedves Frati,

számomra a Te problémakezelésed idegesítően fülledt... Már meg ne sértődj.

A béke belül van, és nem zavarhatja meg semmi evilági anyagi dolog... A belső békét bárhol bármikor elérheted.

Ez pédául nagyon kedves szöveg, de még nyomokban se igaz, inkább kicsit közhelyszintű; birkáknál esetleg beválhat, de embereknél szinte biztosan nem. A belső békédet (harmóniádat?) bármikor, bármilyen külső hatás megzavarhatja, hacsak nem vagy katatóniás...

Én se a mennyországba, se a pokolba nem kivánkozom, mivel szerintem ezek a helyek csak a mesében léteznek. Jobb, ha tőlem tudod: halálunk után semmilyen részünk nem él túl bennünket! [Többieknek: a humorosnak szánt transzplantációs utalásokat kéretik mellőzni :)]

Az emberek azért találtak ki maguknak isteneket, mert
1. féltek az ismeretlentől, ideértve az elmúlást is
2. féltek a felelősségtől.

Az emberiség a 20. század végére lassan-lassan túljutott a kamaszkoron, bekerül a fiatal felnőtt életszakaszba, és csendben kinő a mesékből. Ezt nem lehet -- és nem is kell -- sürgetni, hagyni kell, a folyamat magától végbemegy. Persze, nem a mi életünkben, de 100 év múlva már lényegesen kevesebb hívő ember lesz a világon, mint most, miképpen már most is sokkal kevesebb van, mint 50 évvel ezelőtt.

Te csak bátran maradj hívő, tisztellek érte (talán olykor kicsit írigyellek is miatta...).