Azért ez egy fontos téma! És ez a pasi pártérzelmektöl függetlenül értelmes ürge!
"A gyermek nem üzenethordozó
Hiller István oktatási államtitkár a tanévben várható változásokról
NSZ • 2002. augusztus 28. • Szerző: Varga Dóra
(kép: Népszabadság – Teknős Miklós)
Az oktatás egészét egy egységes ívként kell kezelnie a politikának, és nem szabad felszabdalni külön közoktatásra, felsőoktatásra, óvodai ellátásra és felnőttoktatásra – véli Hiller István. Az oktatási tárca MSZP-s politikai államtitkárával a nemsokára megkezdődő tanévben várható változásokról beszélgettünk.
– Hamarosan megkezdődik az új tanév. Milyen változásokra kell számítaniuk a diákoknak, a pedagógusoknak és a szülőknek a korábbiakhoz képest?/p>
– Az első nap mindjárt változást hoz, ugyanis ezentúl a tanév minden évben egységesen szeptember első munkanapján kezdődik, és a június 15-e előtti utolsó munkanapon fejeződik majd be. Azt szeretnénk, hogy a diákok, a szülők és a pedagógusok számára a tanév átlátható és kiszámítható legyen, mert mint azt választási programunkban is megígértük, nyugalmat szeretnénk az iskolákban. A másik nagy változás az idei tanévben az átlagosan ötvenszázalékos pedagógusbér-emelés lesz, melynek hatását először októberben érezhetik majd az oktatásban dolgozók: ekkor kapják kézhez megemelt fizetésüket. Változnia kell az oktatáspolitikának is: nem az egyes részletekre, nem az egyes tantermekben folyó munkára vagy a füzetekbe kerülő dolgokra kell összpontosítani, hanem a feltételrendszerre, a lehetőségekre és a nyitottságra. Nem szabad külön kezelni a közoktatást, a felsőoktatást, az óvodai ellátást és a felnőttképzést. Aki ezeket darabokra szabdalja, az téved. Az oktatás egészét egy egységes ívként kell kezelnie a magyar politikának, hiszen mindez az egyén számára is egy egységet jelent.
– Azért én most kiragadnám ebből az egységből a tantervi szabályozást. A közoktatásban az elmúlt tanévben három tanterv alapján: a hagyományos tanterv, a nemzeti alaptanterv és a tavaly szeptemberben 1., 5., 9. évfolyamon kötelezően bevezetett kerettanterv szerint folyt az oktatás. Szeptembertől azonban már nem lesz kötelező a kerettantervek alkalmazása. A tantervi szabályozás ciklusonként változik, így most is. Ön szerint ez nem teszi kiszámíthatatlanná vagy nyugtalanná az iskolák légkörét?
Nem töröltük el a kerettanterveket, de biztosítottuk a kerettantervektől való eltérés lehetőségét. Erre egyébként már tavaly is volt mód, csak ezt egy külön engedélyhez kötötték, amelyet minden esetben meg is adtak. Nem tettünk tehát mást, mint hogy a már létezőt legalizáltuk. Úgy gondolom azonban, hogy néhány héttel a törvénymódosítás után, mely lehetőséget adott az iskoláknak a kerettantervektől való eltérésre, kevés iskola fog más tantervet választani. Azonban abban is biztos vagyok, hogy több tantestület is gondolkodik majd azon, hogy a következő években eltérjen-e a kerettantervektől. Az idén viszont még nem számítok drámai változásokra.
– A 2005-ben bevezetni tervezett kétszintű érettségi feladatai azonban a kerettantervekre épülnek.
A koncepció, melyet magam is elfogadok, valóban a kerettantervekre épül. A kétszintű érettségi előkészítettsége azonban messze nem volt olyan előrehaladott fázisban, mint ahogy azt a korábbi hírekben hallani lehetett. A kétszintű érettségi 2005-ös bevezetése mellett vagyok, de úgy vélem, egy új rendszert nem lehet úgy bevezetni, hogy előtte nincsenek róla gyakorlati tapasztalataink. 2004-ben tehát teszteken keresztül ki kell próbálni a 2005-ös érettségi típusfeladatait a különböző iskolatípusokban.
– Visszatérve a kerettantervekre: a tárca korábbi vezetőségének fő érve a kerettantervek mellett az iskolák közötti átjárhatóság volt. Egységes tantervi szabályozás hiányában ez hogyan valósulhat meg?
Az iskolák közötti átjárhatóság egy elméletileg létező probléma, a gyakorlatban azonban nem okoz akkora gondot, mint képzelnénk. Az élet valóban hozhat nehéz helyzeteket, ezekre már keressük a megoldást.
– Az iskolakezdéssel egy időben újabb politikai kampány kezdődik a közelgő önkormányzati választások miatt. Az oktatási tárca mit tud tenni annak érdekében, hogy a politika ne férkőzhessen be ismét az iskola falai közé?
Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy Magyar Bálint oktatási miniszter levelet írt az iskoláknak, melyben az állt, hogy a politikának semmi keresnivalója nincs az iskolában, az üzenőfüzetekben vagy a fogalmazási feladatokban...
– Az iskolák vezetősége és a pedagógusok ezzel eddig is tisztában voltak.
Egy miniszternek azonban felelőssége, hogy időben felhívja a pedagógusok figyelmét még inkább arra, amit egyébként lehet, hogy tudnak. A pártpolitika nem lépheti át az iskolák küszöbét, ha ez mégis megtörténik, akkor az az iskola vezetőségének felelőssége. Gyermekeink nem lehetnek üzenethordozók a politika és a szülők között. Nem szabad őket kilenc-tíz évesen ebbe vagy abba az irányba befolyásolni. Nincs kilencéves szociáldemokrata, sem hétéves konzervatív vagy éppen tízéves liberális. Gyermekeink vannak, akik azért ülnek be az iskolapadba, hogy tanuljanak.
– Mit tehet a tárca, ha mégis bekerül a politika az osztálytermekbe? Felelősségre vonják például az adott iskola vezetőségét?
Igen. Remélem azonban, hogy erre nem kerül sor. Nem fenyegetésről van szó. Arra kérem és szólítom fel a pedagógusokat és az iskolák igazgatóit, hogy ismerjék fel közös felelősségünket.
– Ha már a kampánynál tartunk, az MSZP-nek több olyan választási ígérete is volt, amelyek megvalósításáról kormányra kerülésük óta nemigen esett szó: így például az ingyenes jogosítványról vagy az ingyenes nyelvvizsgáról. Ezek egyikére a napokban sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet a Fidesz, amely az ingyenes tankönyvellátásról szóló törvénymódosító javaslat benyújtását tervezi. Ön mit szól ehhez a javaslathoz?
Kétségkívül igaz, hogy három hónappal a kormányalakítás után „csak” az egyetemi és főiskolai oktatók, valamint a 167 ezer pedagógus ötvenszázalékos alapbéremelését, a tanévkezdés és -befejezés egységesítését, a tanári kötelező óraszámok tízszázalékos csökkentését és a dupla családi pótlék augusztusi kifizetését sikerült törvényi formába önteni és megvalósítani. Ha ez alatt a három hónap alatt történteket négy évre kivetítjük, úgy gondolom, jó eséllyel fog megvalósulni a kormányprogram. Soha nem vállaltuk azonban azt, hogy negyedév alatt teljesítjük négy év célkitűzéseit. Mindazt, ami a kormányprogramban szerepel, folyamatosan meg fogjuk valósítani. Az úgynevezett érettségi plusz három programhoz, azaz az ingyenes nyelvvizsga, jogosítvány és ECDL-vizsga (európai számítógép-kezelői vizsga) térítésmentes megszerzéséhez szükséges támogatással kapcsolatban a 2004. évi költségvetés tervezésekor már világos számokat tudunk majd mondani. A Fidesz ingyenes tankönyvekről szóló javaslatát pontosan meg akarom ismerni. Úgy vélem, a „savanyú a szőlő” tipikus esetével állunk szemben: a mostani ellenzéknek az előző négy évben lett volna lehetősége többek között ezt is megvalósítania. Az SZDSZ-szel kidolgozott kormányprogramunkban a rászorultak számára fogalmaztuk meg az ingyenes tankönyvellátást, melyet folyamatosan vezetünk majd be.
– Azt azonban nehéz felülről megállapítani, hogy ki szorul rá ténylegesen az ingyenes tankönyvekre. Gyakran előfordult korábban is, hogy pont azok kapták meg a különböző támogatásokat, akiknek valójában nem is lett volna rá szükségük. Most kit tekintenek majd rászorulónak?
Többféle elképzelés is van arról, hogyan lehetne a rászorultságot mérni. Én azt gondolom, nincs ma olyan statisztikai mutató, amely az osztályterem valóságát tükrözné, azt a tényleges helyzetet, amelyet a diákok naponta tapasztalnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy például az én gyerekem és egy hátrányos helyzetben lévő kistelepülésen élő diák életkörülményei között valószínűleg jelentős különbség van. Nem szorul tehát rá mindenki egyformán az ingyenes tankönyvellátásra. A 2003-as költségvetési tervezetben egyébként a rászorultaknak egy világosan meghatározott része számára már szerepel az ingyenes tankönyvellátás. A bevezetést csak lépcsőzetesen tudom elképzelni. A kérdés egésze azonban túlnyúlik az Oktatási Minisztérium hatáskörén.
– A pedagógusok alapbéren felüli juttatásai, a különböző bérpótlékok mikor emelkedhetnek?
Először az a fontos, hogy az ötvenszázalékos alapbéremelés problémamentesen megtörténjen. Ehhez elsősorban pénzre van szükség, ami rendelkezésre is áll. A központi költségvetésből 31 milliárd forintot különítettünk el a közoktatási és 10,8 milliárd forintot felsőoktatási béremelés céljára. A magyar oktatás összességében valamivel több mint 70 milliárd forinthoz jutott a költségvetési törvény módosításával. A pótlékoknál kétféle dologról beszélhetünk: vannak szakmai pótlékok, mint például az osztályfőnöki vagy a vezetői pótlék, és vannak a minőségi bérpótlékok. A célunk az, hogy a ciklus végére egy radikálisan megemelt és a pálya vonzerejét megteremtő fizetés alakuljon ki. Ezt folyamatosan lehet csak megvalósítani. A nyelv- vagy informatikatanárok esetében például elképzelhetőnek tartok olyan megoldást, hogy mivel tudásukat a piaci szférában jobban megfizetnék, mint a közoktatásban, a minőségi bérpótlékkal kompenzálnánk ezt a különbséget. Ezzel persze vigyázni kell, hiszen nehéz például egy biológiatanárral elfogadtatni azt, hogy más fizetési kategóriába tartozik, mint egy nyelvtanár, csak mert a világ jelen pillanatban nem a fajok eredetével kapcsolatos tudást preferálja, hanem az angol nyelv ismeretét. Ugyanakkor nem is dughatjuk e kérdésben a fejünket a homokba.
– A pedagógusi pálya vonzerejét az alacsony bérek mellett csökkentik azok az infrastrukturális körülmények is, amelyek között nap mint nap tanítani kell. Az iskolaépületek 13 százaléka több mint száz éve épült, és még ma is van olyan iskola, ahol nincs angol WC. Az iskolafelújítási program mikor és hol kezdődhet el?
A 2003-as évben 2,7 milliárd forintot különítünk el a költségvetésből iskolafelújításra: ez az összeg európai uniós forrásokból összesen 7 milliárd forintra egészül ki. Ebből mintegy 40-50 iskolaépület felújítása kezdődhet meg. A keretösszeg, úgy vélem, évről évre bővülni fog. Az iskolafelújítás biztos, hogy nem fog befejeződni négy év alatt – a programnak ciklusokon átívelőnek kell lennie. Ha azonban nem kezdjük el most a rekonstrukciókat, akkor a folyamat viszszafordíthatatlanná válik. Mielőtt elkezdjük a programot, készítünk egy olyan, iskolákra lebontott felmérést, amely azt vizsgálja, melyek azok az intézmények, amelyeknek mindenképpen részt kell venniük a programban. Jelenleg Magyarországon körülbelül 200-220 olyan iskolaépület található, amelyekben már nem volna szabad tanítani. Ha minden évben 50 iskolát sikerül felújítanunk, akkor a ciklus végére az ilyen épületek eltűnhetnének a magyar közoktatásból. Meggyőződésem, hogy az oktatásba való beruházás közös érdekünk.
