No ha már az űrbuzik topicja elsülyedt, akkor legalább illendő ránézni. Abban volt egy jó kis vita a Coriolis-hatásról, meg egyebek.

Onnan van egy kis ismertető, amit még anno én csináltam SpaceFuture.com cikke alapján (a cikk amúgy kötelező!):

A következő kép azt mutatja be, hogy viselkedik egy lapda, ha azt 2 méter magaságból leejtjük, illetve a földetérés után merre és milyen messze pattana el, különféle forgó-szekciós mesterséges gravitáció esetén. Az emberileg még elfogadható normát a szürke "Komfort Érzés" jelképezi. A leesést a stilizált alak fejétől kiinduló vonal, mig a felpattanást a figura lábától kiinduló vonal jelképezi, a rajtuk lévő pontok alapján pedig a labda sebességére lehet következtetni, ha sőrőn van pontozva, lassan esik/pattan fel. Földi tesztnél a két vonal tökéletesen függőleges lenne. A labda útja alapján meg lehet állapítani, hogy mennyire nagy a Coriolis-erő. Ha a labda túl nagy oldalirányú kitérést tesz (tehát túlságosan is jobbra vagy balra tér ki), akkor az arányosabban nagyobb Coriolis-erőt jelent, ami azt is jelenti, hogy nő a kordinációs zavar és szegény űrhajósunk keményen tengeribeteg lesz...

-Az 1. esetnél nagyon minimális az eltérés a földön érzékelhető gravitációnál, ez esetben azonban nemkevesebb, mint 1 kilométeres forgási rádiusszal és 1 ford/perc-el kell számolni, ami csakis valami óriási űrállomásnál jöhet szóba...
-A 2. esetben már csupán 50m-es forgási rádiuszra kéne tervezni az űrhajót/állomást, és 4 ford/perc mellet lehetne elérni az 1G-t. A magasabb kerületi sebesség miatt azonban már komolyan számolni kellene a kordináció zavarával.
-A 3. esetben már nagyon komoly zavar lép fel a kordinációban, bár a megadott komfortszintbe tartozik, ehez egyébként 15 méteres forgási rádiuszra kellene tervezni a szekciót.
-A 4. és 5.-ös esetekben alacsonyabb gravitáció kell számolni, de csökkene a kordinációs zavar is.

A már említett cikk nagyszerűen felsorolja a súlytalanság káros hatásait is, ebből pár kiragadott részlet:

-Folyadék áthelyeződés: Ezt szerintem mindenki ismeri: az emberi test 1G-s gravitációra lett kitalálva, zéró G mellet a folyadékok (elsősorban a vér) a fej felé kezd áramlani, mivel az altest ugyanúgy "pumpálja" felfele, mintha le kellene küzdenie a gravitációt. Ettől pedig a delikvens feje úgy néz ki, mint egy idült alkoholsita, fejen álva. Idővel ez elmúlik, a test "rászokik" a súlytalanságra.

-Folyadékvesztés: Az agy megzavarodik a súlytalanságban, a test folyadékháztartása felborul, a csontok kalciumot vesztenek. Súlytalanságban ügyelni kell a csontok erősítésére, és a kiszáradás veszélyére.

-Vörös vértestek vesztése: A megfigyelések szerint tartós súlytalanságban mintegy 0,5 literel csökkent a vörös vértestek mennyisége a testben.

-Izonsorvadás: Az egyik legismertebb hatás, az izomzat csökkent igénybevétele miatt annak mennyisége jelentős esésnek indul, ami viszont kihatással van az egész szervezetre.

-Csontszövetpusztulás: Mivel a csontoknak sokkal kisebb igénybevételt kell kiállniuk, rövid idő alatt elkezdenek vékonyodni, a csontszövet pusztulása káros hatással van a vérellátásra is. A tapasztalatok szerint a csontpusztulás nem érítni az ujjakat és a koponyát.

-hypercalcemia: Mivel a csontokból nagy mennyiségű kalcium oldódik fel, amely a vérbe kerül, nagy kockázata van a veseköveknek.

-Immumrendszer gyengülése: (orvosi szöveg értelmezése ismét problémás) mivel a súlytalanság károsan befolyásolja az immunrendszer működését, nagyobb az esélye a ráknak - aminek kockázatát a nagyobb sugárterhelés (az összetett kozmikus sugárzás által) amúgy is növeli.

-Farkasvakság és észlelési zavar: Mivel nincs "fent" és "lent", és a leglehetetlenebb szögekből is "nézhetik" az amúgy ismerős helyeket, nehéz megszokni a tárgyak, helyek képét, illetve nehéz ezeket kompletten átlátni.

-Csökkent izlelési és szaglási képesség: A folyadékok viselkedése miatt a súlytalanságban hasonló érzés kerít hatalmába, mintha megfáztál volna: mind az ízlelés, mind a szaglás érzékenysége lecsökken.

-Súlycsökkenés: összetett dolog. Egyfelől a nagyobb folyadékvesztés, másfelől a (mozgáshiány miatti) izom és a csontpusztulás miatt súlycsökkenés lép fel. Megfelelő téplálkozás és állandó testedzés szükséges.

A Coriolis-erő általi problémák egyik nagy baja, hogy tartósan nehéz szimulálni, tehát nem lehet tudni, hogy az emberi test hogyan viselkedne, hogy próbálna meg alkalmazkodni az új helyzethez.