(Salvo errore! Van egy fórum az interneten. Azaz egy Fórum. Bal- és jobboldali érzelmű emberekkel. De mintha mostanság balra tendálnának a vélemények. Nem baj. Még engedjük. Még nem tiltjuk. Még csak bojkottáljuk. De tiltani is. Fogjuk. Hamarosan. Addig még ott is megszólalhat bárki. Azt mondják, a mi derék, szókimondó, szálfa termetű emberünk nacionalista, fasiszta, antiszemita és bűnöző. Egy másikat, aki óvakodik szavainak transzponálásától, Javszer Arafatynak tituláltak, csak mert érzékeny a torka. Nem baj. Még nem. Majd mi megitatjuk. Hársfateával. Meggyógyítjuk. Mi klerikális, polgári és krisztianizáló módszerekkel gyógyítunk. Így tettük már 1919. tájékán is, 1945. után is, és 1989. óta is így tesszük. Magam is. Folyamatosan. És nem hagyjuk őt. Bántani. Higgyenek csak a másik oldalon, amit akarnak. De a jelszó már elindult. Az írásokat írással, a szavakat szavakkal ellensúlyozva. Zavaros? Mi értjük. Érti, akinek esze van rá. Majd megértik ők is. Majd, ha tisztul a festett ég. Majd, ha nem kancsalul tekintenek. Föl rá. Haj rá!)

A szavazópolgár a nagyvárosban ül a képernyő előtt és nézi a képernyőn Juszt Lászlót. Mert a kisvárosban nem nézheti. Nem elegáns jelenség. Fekete póló, fekete lélek. Nervózus lélek. Nomen est pónem. Majd ő megmutatja. De mi nem nézünk oda. Ha oda is, csak, hogy borzadjunk. Van min. A szoclib bigband impresszáriója. Szervezi, segíti a zenekar fellépéseit. Pártszékházban is. Fontoskodva. Akár financiálisan is tehette. Különlegesen kezelt ügyfél volt a Kereskedelmi és Hitelbanknál. Együtt rúgta a bőrt kiskorában Erős Jánossal. Hogy nem sül le.
Mindent tud. Mindent jobban tud. Mindent megmagyaráz. Ifjaknak is. Miért nem baj, ha Gyufa beállt pufajkásnak. „Te is azt tetted volna, azok után!” Ő már csak tudja. Hallhatta eleget. Szófiában. Amikor idősb Juszt kvaterkázott erről Gyufával, egy tányér tarator mellett. Milyen jó is ott lenni. Iusto tempore… Lacika megtanulta, ott is van, mindig. Kriminális helyzetekben, Tátott szájjal. Igen. Ezt már ismerjük. Valahol venni kell a levegőt. Nekik is. Nazáló hangokhoz ez dukál. Ez a száj. Ha hazudik is vattakabát-ügyben.
Később sem felejti atyai jóbarátját. Alá is ír neki. A SZEMet is. Közben felejt. Feledi, hogy mi alá firkantott. Mert ott volt ez is: „Olyan Magyarországon szeretnénk élni, amely megfelel a honfitársaink többsége által vallott értékeknek… ha védjük a sajtó szabadságát, és nem engedjük, hogy a kormány a saját szócsövévé változtassa a közszolgálati rádiókat és televíziókat, azokat olykor a gyűlöletbeszéd fórumaiként működtesse, kultúraínségben tartsa őket, ellehetetlenítve a független és kritikus újságírást; ha a politikát, az újságokat, a rádiókat és televíziókat megtisztítjuk a hazudozástól, a rágalmazástól és gyűlöletbeszédtől.” Hoc erat in votis… Helyette? Újságíróklub. És Közhang. És síró nyúlmamák. És könnyező őzgidák. Klubba járnak az urak. Aczél úr. Bolgár úr. Mészáros úr. Lábbal tiporják a mi jogainkat. Mert van. Jogunk. Az egyensúlyra. Ők elveszik tőlünk. El. De nem tesznek minket elveszetté. Ellehetetlenítenek minket. De nem leszünk lehetetlenek. Telhetetlenül szomjazzuk a független és kritikus újságírást, a sajtó szabadságát. Megvalósítjuk. Helyettük is. A helyüket is. Felszabadítjuk.
Csak véletlen lehet, hogy Súron bevették a Táncsics Vadásztársaságba. Pont Táncsics! Egy ilyen majesztózus elnevezésű helyre. Táncsics! Aki a Polgárok Lapja című hetilapot nyomtatta ama iduson! Amivel buzdított, lelkesített. A forradalom mellett. A polgárokat. Abcug Súrról Juszt úr! Mert jönnek a mi Táncsicsaink megint! Táncsics L-unk, és Táncsics B-ünk, és Táncsics B-ünk.
Lacika, mindenki nagyranőtt Lacikája. Kezitcsókolomlacika. Törvénytsért. Államtitkokat sért. Majtényi adatvédelmi biztos megmondja neki. Biztos, ami biztos. De nem elég. Neki nem. Mert az ő szája nyitva vagyon. És bekap vele mindent. Mindenkit. Ha nem talál mást, akkor a gyermekek, a sportolók miniszterét. Próbálja. Nagy falat. Torkán akad. Se kiköpni nem tudja magából. Se lenyelni. Ott akadt a szálka. A kishal szálkája. Klájnefisegutefise. Sefilesefarka.
Nem szent neki semmi. Juszt se. A sajtószabadság se. Abból is csak a Frei az, ami érdekes számára. Hollónak se holló. Mert ő kivájja. Üvegszem program. Andrej, oh, André, zsöszvímalörőz! Malőr. Frei megpróbálja az orosz maffiára irányítani a figyelmet, de Lacikának juszt is terelnie kell. Szeva, Szeva bácsi!
Juszt nem decens. Sem viselkedésében. Öltözködésében sem. Játszik? Újkori Póló-niust? De ki legyen Hamlet? Aki elvégzi. Bevégzi. Temetni jöttem, nem dicsérni. Alakítsunk hát újabb köröket. Keressünk. Keressük meg a mi királyfinkat!
Ceterum censeo: Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiaegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.