Sziasztok megint:)
yloz, köszi a zuhis tanácsot!
ersekdora: szerintem is egész jó lett a fordítás, jobban mondva kjúrvajó... :))))
Na itt egy másik, de ez picit sánta lett, lehet, hogy nem is pontos.
éljen a cure!
Szeteses (Disintegration - KEDVENCEEEM!)
Hiányzik a hűtlenség csókja
A hiúságnak arcátlan bókja
A puha, a fekete, a bársonyos
Az oldalamon felkötve most
A száj, a szem, a szív mind vérez
Bonyolultan rohan, a mohóság folyamán evez
Lassanként eljön a szükség
Csak hogy darabokra essek
Hiányzik a hűtlenség csókja
Általam élesztett csókja, fájdalmas volta
Fiatalabb hús utáni vágy bűze
És a hang amit ad
Mikor mélyre vág tűje
A tartás a megfeszült térdekben
A kétszínűség káros szenvedélyem
Lassanként eljön a szükség
Csak hogy darabokra essek
Soha nem mondtam, hogy végig maradok
Itthagylak babákkal, várva a gyakoriságot
Ezt sikoltva, várva, hogy megmaradjon a titok
De túlhallatják a sikolyt, túl és túl
Itthagylak fotókkal, képek a csalásról
Foltokkal a szőnyegen és foltokkal a tájról
Dalokkal a boldogságról, mit álomban mormoltak
Mikor mindkettőnk tudta, hogy a vég hogyan
Lesz...
Nos, elölről kezdődik a kör, hogy széttörjön, megint
Széttörjön, mintha üvegből lennék, megint
Az egészet a hátam mögött csinálják, megint
Lélegzek tovább, félek az alvástól, megint
Fenntartják, a fejem mögött, megint
Mélyre vág, a csont szívébe megint
Körbe, körbe és körbe
És szétszakad megint
Tovább, tovább és tovább
Most már tudom, hogy darabokra török
Kitépem a szívem
Mindenkinek adok belőle
Sírok, hogy kedveljenek
Sírnak a krokodilok a tömeg szeretetéért
És három bókért mindenkitől előre
Elejteni az égen keresztül
Keresztül a tető üvegén
Keresztül ajkaid tetején
Keresztül szemed ajkain
Keresztül a tű szemein
A mennyhez közelebb kerülni könnyebb
Minthogy újra teljes legyek
Soha nem mondtam, hogy végig maradok
Tudom, azt mondtam, hogy mindent itthagyok
Szinte ezt kitáltom az őszinteség gödrében
De túlkiáltanak, túl és túl
Itthagylak fotókkal, képekkel a csalásról
Foltokkal a szőnyegen és foltokkal a memóriából
Dalokkal a boldogságról, mit álomban mormolt
Mikor mindkettőnk tudta, hogy a vég mindig hogyan volt
A vég mindig hogyan volt
Hát, azért ok, nem? :)
