Igen, Zsoltár ölni akar: azt akarja eltenni láb alól, aki földobta... Ez túl durván és egyszerűen hangzik így - de közben látod a szemében emberi nyomorúságát, tragédiáját.

Szerintem jövő héten kezdd letámadni a Budapesti Kamarát, én is azt teszem majd. :) Ha szerencséd van, egy-két jegyet tudsz rá szerezni. Csalódni nem fogsz az előadásban, abban biztos vagyok (ennyire már ismerlek Téged). Ha mégis, hát megverhetsz. :)

azt hiszem, meg kell találni az egyensúlyt az ösztönösség és a megfontoltság között.

Pont az embereknek a legnehezebb megtalálni ezt a fajta egyensúlyt. Sok mindent elnyomunk magunkban; pokoli nehéz lehet elérni, hogy egyszerre legyünk ösztönösek és tudatosak - ha egyáltalán sikerülhet. Az állatoknak ez valahogy könnyebb. Bennünk nagyon mélyen rejteznek az ösztönök; aztán hirtelen felszínre hozza őket valami v. valaki, és akkor nagyon megdöbbenünk, megrémülünk.

Attól még lehet drámaiatlan dráma a Sirály, hogy Rád mély hatással volt. :) Ez csak valamilyen tudományos-esztétikai megközelítés. Azt hiszem, Csehov drámái semmi esetre sem "hagyományosak" - de a fickó hihetetlenül sokat tudott az emberi létezésről. Olyan sokat, hogy csak lélegzetvisszafojtva figyeled, ahogy a hősök pusztulnak magukban...