Pontosítani kellene, mert ez így nagyon általános, de végülis így szabadabban szárnyalhat a fantáziánk :)

Én most főleg a naprendszer meghódítását veszem alapul, bár a feltételek többsége nagyobb viszonylatban is visszaköszön.

-Utazás technikai feltételeinek a megoldása: Roppant összetett dolog, és nagyban befolyásolja a többi tényezőt is. Az űrhajónak/űrbázisnak biztonságot kell nyújtania a benne lakóknak, ráadásul kényelmesnek is kell lennie, hogy a lakók otthonosan érezhessék magukat. A biztonság nem csupán olyan egyértelmű dolgokat takar, hogy ellen kell állnia egy esetleges mikrometeor találatnak, vagy egy napkitörés esetén a káros sugárzásnak, de egy külső (mondjuk egy másik hajóval való összeütközés esetén) vagy belső (például egy tűzesetnél) balesetnél is bizotnságosnak kell lennie. Ezen felül ráadásul olyan kicsinek és könnyűnek kellene lennie, amennyire csak lehet, hogy egyszerűbb és olcsóbb legyen a gyártása és adott esetben az űrbe jutattása is. A zavartalan energiaellátás megoldása is nagyon fontos, mivel áram nélkül nincs légkoncidionálás, hűtés/fűtés és a többi, az élethez nélkülőzhetettlen feltétel. A földtől kifelé a napenergia ugyebár felejthető, tehát reálisan marad vagy magfisszió (atomreaktor - már létező technológia) vagy magfúzió (fúziós reaktor - fejlesztés alatt). A meghajtás is összetett kérdés, ha a rövid gyorsítás-hosszú út elvét vesszük, akkor az út sokkal hosszabb lesz, de egyszerűbb megoldani technológialiag (hisz akár hagyományos kémiai hajtómű is szóba jöhet), ha viszont a folyamatos gyorsításban gondolkodunk, akkor a szóba jöhető hajtóművek (ion- és egyébb elektromos elvű meghajtások) energiaigénye nagyon magas, ráadásul a sokkal kisebb tolóerő miatt rövid távon (itt most millió km-ekben kell gondolkozni) nem feltétlenül jelent rövidebb repülési időt. A meghajtáshoz kapcsolódik a gravitáció problémája. A legtöbb jelenleg aktuális bolygóközi űrhajóterv nem számol mesterséges gravitációval, vagyis az utasok az út csaknem teljes idejében szembesülniük kell a mikrogravitációval (vagyis a súlytalansággal). Ez rengeteg gondot jelent, vagyis előnyős lenne valami módon valós gravitációs körülményeket imitálni. Ennek egyik módja, ha a lakószekció egy pont körül forgatjuk, de ahoz, hogy a forgás által létrejövő coirolis-erő ne okozon problémát (hiszen a test "felfele" eső részeinek kerületi sebessége eltér a "lefele" eső testrészektől, ami kordinációs zavart és rosszullétet okozhat) a forgásnak elég nagy rádiusz mellet kell létrejönnie (földi gravitáció imitálása mellet egy nem kevesebb, mint 1 km!).
-100%-os önellátás megoldása: Többrétű dolog, egyfelől meg kell oldani az élelmiszertermelést, ami nem csupán növények termesztését jelenti (jelenleg elméletben megoldott, de gyakorlatba még nincs átültetve), de vagy állattenyésztést(mikrogravitációban egyenlőre megoldhatattlan), vagy táplálékcélal izomrostok termesztését is (úgytudom vannak ilyen célú fejlesztések). Ugyanakkor meg kell oldani a víz teljeskörű visszanyerését, és a 100% hulladékújrahasznosítást. Ezekkel kapcsolatban vannak kutatások, és a víz visszanyerését már megoldották, de a hulladékkezelés még fejfájós kérdés.
-Orvosi/emberi tényező: Eddig még csupán egyetlen ember töltött több, mint egy évet huzamosan a vílágűrben, ő viszont alaposan felkészítették és tökéletes kondícióban volt. Nincs eddig semmi tapasztalat a komolyabb űrbéli orvosi beavatkozásokra, műtétekre, márpedig ez elengedhetettlen egy huzamosabb "eltávhoz". Mikrogravitáció mellet a folyadékok viselkedése ugye ismert, és ez a jelenlegi tudásunk szerint még egy egyszerű vakbélműtét sem lehet végrehajtani ilyen feltételek mellet. De az emberek lelkét is komoly sokkok érhetik. Az eddigi űrhajósok egyik kedvenc hobbijuk a föld figyelése, nézése volt, és mindannyiukra nyugtatólag hatott ez. De mi van akkor, ha szabad szemmel hónapokig a legközelebbi bolygó is csupán egy aprócska pont? És itt van még a szűk környezet és a bezártságérzet mellé még az a tény, hogy ugyanazokkal az emberekkel vagy összezárva évekig. Ilyesmire nincs jelenleg gyakorlat a földön, még a leginkább hasonló környezet, a nukleáris tengeralatjárókon is átlagosan 3 hónap a tengeren, 3 hónap a szárazföldön elosztás van, ráadásul kevés ember képes ilyen körülmények között tartósan jó szellemi és fizikai állapotban maradni. Meg kell oldani a szociális gondokat is, amely a katonai rendszerben (mint a tengeralatjárókon) egyszerű, hiszen a rendszabályok, a rangok és a beosztások meghatározzák, hogy ki mit tehet, és meddig mehet el. De egy nem-katonai rendben ez sokkal problémásabb, hisz például ha valaki becsavarodik, azt meg kell állítani, és megóvni a hajót/bázist és annak személyzetét tőle. Csakhogy ki válalja ezt magára úgy, hogy tisztába legyen felelőséggével, és még véletlenül se éljen vissza vele. Ám ha e emberek, a rend fentartói mégis túlkapást tennének, akkor ki/kik vonnák őket felelőségre, a bizalom megromlása nélkül.