A Föld kicsit kinyújtózna és föllélegezne olykor az ember nélkül. Az ember túl sokat harcol fölöslegesen.

"Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.
Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.
Hívlak téged, oh Uram, s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén;
Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!
Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem."

Zsolt.142, 4-8.