Öngól
Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2002. augusztus 21. (7. oldal)

Ugró Miklós
Mintha maga a Hálózat írta volna a forgatókönyvet. Mintha a Mécs Imre-féle parlamenti vizsgálóbizottság abból alakítaná a jól-rosszul megírt szerepeket. Javukra válik, hogy ragaszkodnak a szüzséhez, melynek lényege a dezinformációs hepiend. Derüljön ki a végén, hogy senki nem tud semmit, s aki mégis tudni vél valamit, az a tudatlan. A Mécs-féle bizottság pontosan és akkurátusan eleget tesz dezinformációs kötelezettségének: sejtet, lebegtet, elhomályosít, öszszemos és maszatol. Minden jel arra mutat, a bizottság szándéka az, hogy a Hálózat, a nagy lárma és felhajtás ellenére is a lehető legkisebb vérveszteséggel jöjjön ki az ügyből. Ezért kezelhetik úgy a kiszivárogtatást, akár valamely demokratikus, jogállami intézményt. Ezért engedheti meg magának Mécs Imre, hogy a törvényi normákhoz ragaszkodó Mádl Ferencet kioktassa, mi több: megfenyegesse. Ha találnak róla valami dehonesztáló papírfencit, azt mindenképpen nyilvánosságra hozzák. Bizarr kijelentés, ha sokat ugrál a köztársasági elnök, akkor róla is kerítenek egy „dokumentumot”. A dolgok jelenlegi állása szerint ez egyáltalán nem kizárt. Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt vezetője, aki adott már néhány sajátos nyilatkozatot, amelyek aligha segítették a tisztánlátást, legutóbb arról anekdotázott, miként gyártottak – papíron – besugót azon személyekből, akik megtagadták az együttműködést a Céggel. S mesélte ezt Nagy Lajos, akár egy jópofa diákcsínyt. Az a Nagy Lajos, aki a demokratikus, független, jogállami Magyarország megújult (?) Nemzetbiztonsági Hivatalának első vezetője volt. Hát ezért tartunk itt, tizenkét évvel a rendszerváltás után.
Ettől kezdve csak annyi bizonyos, hogy a Mécs-féle bizottság munkálkodása nem ér egy nagy kalap… levételt sem. Minden adat, papír, dokumentum kétes értékűvé vált, ami a Hálózat szempontjából nem baj. A félrevezető információk halmazában már belekeverhetik az igazság morzsáit is, ember legyen a talpán, aki szétválogatja. Ennek ismeretében kell kezelnünk a Boros Imrére vonatkozó, állítólagos dokumentumokat is. A Népszabadság szombati (augusztus 17-i) száma, Schumacher és Paskai bíboros között, a címlapon közölte, hogy Boros Imre volt a D–8-as fedőnevű szt-tiszt. A „legolvasottabb” következő számában, maga a főszerkesztő, Eötvös Pál – aki, egyébként csak elvétve ír a saját lapjában – gyártott gyermeteg elméletet D–209 és D–8 dokumentumainak felbukkanásáról. Szerinte, ha Orbán Viktor nem látogatja meg a Magyar Nemzetet, akkor nem pattan ki a D–209-es ügy és most D–8-as sem lenne téma. Szerintünk meg, ha a sajtó – jelesen Eötvös Pál – nem dől be a Hálózat dezinformációs offenzívájának, akkor a Népszabadság nem jelentet meg ellenőrizetlen „dokumentumokat”, s azok alapján kiagyalt, téves információkra épített eszmefuttatásokat. Csupán egy apróság hibádzik a Népszabadság „leleplező dokumentumai” körül, az, hogy Boros Imre szerint hamisítványok. S a lapunkban megjelent cáfolatai felettébb meggyőzően hangzanak, hiszen nem dajkamesékkel hozakodik elő, mint D–209, hanem konkrét, ellenőrizhető, racionális érvekkel.
Nem akarunk mi is elméleteket gyártani, de annyit leszögezhetünk, ha a Mécs-féle bizottság is ilyen „megbízható” dokumentumok alapján dolgozik, akkor hálószaggató öngólt lő az igazságnak és a demokráciának. Persze a Hálózat ezt bánja a legkevésbé.