A titkok feloldása mindent tisztázhat
Boros szerint hamisak a rá vonatkozó papírok
NSZ • 2002. augusztus 21. • Szerző: Munkatársainktól
BM-parancs 1990-ből
Boros Imre volt PHARE-miniszter hamisnak tartja az szt-tiszti múltjáról a Népszabadság múlt szombati számában napvilágot látott papírokat, de nem tesz feljelentést. A hétfői Magyar Nemzetnek nyilatkozva áldokumentumoknak nevezi azokat az iratokat, amelyek szerint D-8 számon, századosi rangban szigorúan titkos állományú főoperatív tisztnek nevezték ki 1989-ben, majd 1990-ben leszerelték. A polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár szerint az ügyben hamarosan kiderülhet az igazság.
Három napig hiába kereste Boros Imre volt PHARE-minisztert a Népszabadság, valamint az RTL Klub, a TV 2, a Magyar Távirati Iroda és több más hírközlő szerv munkatársa. A miniszter a Magyar Nemzet augusztus 19-i számának adott interjúban vitatta a dokumentumok valódiságát. Ezzel kapcsolatban egyébként több állítást hozott fel. Az egyik az, hogy a kinevezési okmány szerint 1965. január 1-je munkaviszonyának kezdete, holott csak öt évvel később kezdett dolgozni. Egy másik állítása szerint a munkakönyvének száma sincs „helyesen meghamisítva”, hiszen annak nem MA-12 a száma, hanem W 725757. Egy további állítása a Magyar Nemzet újságírójának ama kérdésére adott válaszában található, amely szerint a volt miniszter vitatja azt, hogy „beállt volna a sorba”. Erre ezt nyilatkozza: „Ha ez igaz lenne, akkor egy év után miért szereltek volna le? Felettébb érdekes, hogy a Népszabadság 7. oldalán található irat fejlécét és felső részét nem másolták be az újságba. Talán azért, mert a hamisító korábban hibákat követett el: a parancs kiállítási napja ugyanis 1990. március 31.” Boros kifejti, ez szombati nap volt, ami a hamisítást bizonyítja.
Munkatársunk megkérdezett egy korábbi minisztériumi ügykezelést felügyelő, ma már nyugdíjas BM-tisztviselőt, akinek szolgálatait iratazonosítási ügyekben az elmúlt években többször igénybe vették. Az illető a következőket mondotta: – Nem az én feladatom a másolatok alapján a valódiság kérdésében állást foglalni. Megjegyzéseim: az, hogy 1970-ben kezdett dolgozni, és munkaviszonyának kezdeteként 1965 van feltüntetve, nem tartalmaz ellentmondást. A vonatkozó utasítások alapján az egyetemi éveket, illetve az esetleges korábbi munkaviszonyt, katonai szolgálatot beleszámítva határozták meg e kategória esetében a munkaviszony kezdetét.
A munkakönyv hamisításának vádjával kapcsolatban a szakértő azt mondta: Boros úr téved, amikor a kinevezési okmány „Mksz: MA–12” jelölését munkakönyvi számként magyarázza, holott ez munkaköri számra vonatkozó kódmeghatározás.
– Ami a március 31-i leszerelést illeti, az erről szóló parancsokat, ha az időpont a naptári hónap végéhez volt közelebb, a hónap utolsó napjára datálták, és nem volt ritka az sem, hogy ugyanazon a napon léptették aláírással hatályba, tekintet nélkül arra, hogy ez szombat volt-e vagy sem. A kérdésre, amit Boros úr feltett, hogy miért szerelték le, a leszerelési parancs válaszol: saját kérelmére. Az idő tájt érezhető volt a rendszerváltozás előszele, és rajta kívül sokan kérték ezt – mondotta.
A Magyar Nemzetben megjelent interjúban ilyen kérdés-felelet is szerepel: – Kérdés: mivel tudja még alátámasztani, hogy az iratok nem valódiak? Válasz: például azzal, hogy a jóakaróm által nekem átadott iraton, ami az újságban csak részben látszik, a D–8 jelölés mellett a nevem is szerepel. Ez pedig elképzelhetetlen, hiszen akkor minek a titkos kód.
Lapunk nem közölt olyan iratot, amelyen Boros Imre neve és a D–8 jelölés együtt szerepel. Erről a szakértő egyébként ezt mondotta: – Boros úrnak ebben igaza van, megengedhetetlen dekonspiráció lett volna együtt emlegetni a fedőnevet és a valódi nevet. Nem ismerhetem az iratot, amelyet jóakarójától kapott. De a Népszabadságban csak részleteiben közölt leszerelési parancs, amelynek nyugdíjvonzata is lehet, a kialakult gyakorlatnak megfelelően csak a teljes nevet tünteti fel. Meg kívánom jegyezni, látva a lapban közölt fénymásolatokat: a kinevezési parancson gépelve Horváth István belügyminiszter neve szerepel, teljesen jogszerűen, ám az aláíró az erre feljogosított miniszterhelyettes. Szerepel láttamozóként csak vezetéknévvel Harangozó Szilveszter tábornok, az állambiztonsági főcsoport akkori irányítója: ez megfelelt az akkori gyakorlatnak. A kinevezési és leszerelési iraton a lapban közölt fénymásolatrészről lemaradt az ott feltüntetett ügyelőadó és gépíró, akik akkor tevékenykedő valós személyek voltak. A Mécs-bizottságnak egyébként feltételezésem szerint rendelkezésre áll a tisztázásra az úgynevezett parancskönyv.
Tóth András politikai államtitkár, a polgári titkosszolgálatok irányítója kérdésünkre ezt mondta: – A konkrét vita ügyében nem tudok állást foglalni. A Mécs-bizottság elnöke javaslatot tett arra, hogy a rendelkezésre álló adatokat titkosságuk feloldása után az érintettek vonatkozásában hozzák nyilvánosságra. Ebben az esetben titokgazdaként azt mondhatom, hogy ennek megfelelően a közeljövőben egyértelműen kiderülhet, mi az igazság a szóban forgó iratok ügyében."
