A teljes szöveg így szól:
"nyolcvanas évek közepén fény derült egy kiterjedt nemzetközi pénzügyi manipulációra, amely a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) több százmillió dolláros veszteséget is okozhatott volna. Boros Imre akkor az MNB devizakereskedelmi osztályának vezetője volt, és éppen távozását fontolgatta, ám az ügy miatt megváltoztatta szándékát. Mint az interjúban olvasható: „morális értelemben sem tehettem volna meg, hogy távozom”. Az ügyet konkrétabban kifejtve a volt miniszter elmondja, hogy az MNB egy nemzetközileg is jelentős partnere a magyar jegybank nevét felhasználva hosszú éveken keresztül üzleteket hamisított, az MNB-től kifizetéseket követelt csekély ellenfizetésért, úgynevezett határidős üzletekre hivatkozva. Az ügyben az Interpol részvételével nyomozás indult. „Ilyen esetben jelen van a magyar rendőrség, a magyar ügyészség, a megkereső ország rendőrei és a megkereső ország ügyészei. Nem meglepő, hogy a magyar rendőrök között megjelentek a titkosszolgálatosok is. Természetesen egyik sem adott névjegyet” – mondja az interjúban Boros Imre. A nyomozás egy szakaszában nem volt elképzelhetetlen, hogy magyar részről is vannak közreműködők az üzleti papírok hamisításában. „Ezen a ponton vált az ügy titkosszolgálativá is.” Később – „amikor az ügy csillapodni kezdett” – Boros ismét fölvetette a jegybanktól való távozásának ötletét. Végül megállapodás született az MNB és más munkahelyet választó alkalmazottja között. A volt miniszter ezt így idézi föl: „Az ügyben továbbra is rendelkezésre állok, beleértve azt is, hogy a titkosszolgálatok rendelkezésére is, hiszen ők a maguk részéről az ügyet még nem fejezték be, lehet, hogy engem sem zártak ki a gyanúból”.

Arra a kérdésre, hogy ezt követőn mit kértek a bankszakembertől a titkosszolgálatok, Boros Imre azt feleli: "Csak annyit, hogy ha már nem az MNB alkalmazottja vagyok, vegyünk részt egy úgynevezett konspirációs kiképzésben.” Megjegyzi: ezt nem nevezné kiképzésnek, mert evidenciaszámba menő dolgok hangzottak el ott, mi több, inkább a bankosok képezték ki a rendőröket, nem azok őket. Boros az interjúban kijelenti: „együttműködési szerződést írattak velem alá, ami az MNB egyes vezetői előtt is ismert volt. Távozásom után a rendőrökkel összesen talán kétszer volt dolgom, ők folyamatosan elkoptak az ügyről, 1989 második felére már a nyomukat sem lehetett látni.” A volt miniszter kérdésre válaszolva elmondja, hogy amíg kapcsolatban volt rendőrökkel, addig azok bankszakmai ügyekben kértek felvilágosítást, elsősorban a pénzmosás felől érdeklődtek, „főként szóban, egyes esetekben írásban is, összesen azonban két-három alkalommal"."