acsd: Én úgy értelmeztem Hawkeye "az isten az ismeretlentől való félelem manifesztuma" kijelentésében a félelem szót, ahogy az a "horror vacui" felismerésben szerepel, tehát nem tudatos rettegés, hanem tudattalan, természetes törekvés az üres, az ismeretlen "benépesítésére". Persze egy fokkal kijjebb lépve, az emberi, tudatos félelemmel is igaznak tartom az állítást, de mint korábban írtam, ez a definíció nem teljes.

Örülök, hogy szokás szerint feltaláltam a spanyol viaszt. :] De némi indiai eredetű filozófia van az "előéletemben", úgyhogy talán nem teljesen véletlen az egybeesés, mert nagyon kedvelem Osho gondolkodását, világnézetét.

Azér' egy Nemere is jobb, mint a semmi. Annak idején nagyon tetszett a Titkok könyve (vagy valami efféle című) könyvsorozata.

Ami a saját olvasmányt illeti, nem arra céloztam, hogy te nem mondasz igazat vagy csúsztatsz, hanem arra, hogy nem tudhatom, hogy az általad olvasott írások szerzői mikor vetették papírra (vagy akármire) a gondolataikat. Ha abból indulok ki, hogy a keresztény Biblia micsoda keszekusza forrásokból tevődik össze, és hányszor változtathatták meg az aktuális igények szerint, csaknem minden kedvem elmegy a "régi tanok" vizsgálatától.

A pi-vers nagyon jópofa. Mondd, van is valami mélyebb értelme a szövegnek, vagy csak valami "gyerekvers" színvonalú? Bár... nyilván akármit bele lehet magyarázni... Mindegy, kíváncsi vagyok a véleményedre. :]

"A rendezetlen állapot nagyon sokféle a rendezetthez képest. Van annyi időnk?"
Hm. Mit tudom én... ;] De nincs kizárva.