Tyű, annyi minden történt az este óta...
no mindegy, most már idekopizom amit leírtam,
aztán jövök a többivel is.

Kedves Req,
köszi a gondolataidat.
A magam számára fontos elvnek tartom az előítéletmentes gondolkodást. S lám, egyszerűen az, hogy a két eseményt egymás mellé teszem, máris prekoncepción alapul. Az egyfelől hasonló jelenségekre két egészen különböző magyarázat született. Ez jó, köszi.
Nyilván kilóg a lóláb, valami olyan jelenséget (egyszerű tapasztalatot) kerestem, amire nincs egzakt "tudományos" magyarázat, de még a környékén sem - a félelem-szülte-isten kép meghaladásához szerettem volna mutatni így egy ösvényt.

Sólyomszem fölvetésein (mi már tudjuk, őseink még nem) elgondolkodva azt látom, a régi írásokban / szentírásokban (nem kívánt rész törlendő) rengeteg szimbólum található.
A példáim óind írásokból valók lesznek, ezer bocs, de nekem ez a hazai pálya. Részlet a Bhágavata-puránából:

„Az érzékekkel felfogható anyagi világ egészének gigantikus megnyilvánulása az Isten személyes teste, amelyben az univerzum teljes múltját jelenét és jövőjét megtapasztalhatjuk.
...
Az óceán a dereka, a dombok és a hegyek pedig a csontjai. A folyók a vénái, a fák testének szőrszálai, légzése az áramló levegő. Az esőfelhők az Úr haja, intelligenciája az anyagi teremtés végső gyökere. Elméje a Hold, minden változás kútfeje. Az anyagi princípium {mahat-tattva} a mindenütt jelenlévő Úr tudata - ahogyan ezt a hozzáértők megerősítik. Siva az Ő egoja.
A ló, öszvér, a teve az elefánt a körmei, a vadállatok és a többi négylábú állat pedig az övének táján helyezkednek el. A madarak az Úr mesteri művészi érzékét képviselik. Manu az emberiség atyja intelligenciájának a jelképe, az emberiség pedig a lakhelye. A mennyek lakói a gandharvák, a vidjádharák, a csáranák és az apszarák (az angyalok különféle csapatai) zenei ritmusérzékének, a démonikus harcosok pedig csodálatos bátorságának képviselői.
Karjai az Indra vezette félistenek, fülei az égtájak, hallása a fizikai hang. Orrlyukai az Asvinok, s az anyagi illat a szaglása. A szája a lángoló tűz. A világűr a szemgödrei, a Nap a látása, szemhéjai pedig a nappal és az éjszaka.
Az erényesség az Úr felsőajka, a vágyakozás az álla, a vallás a mellkasa, a vallástalanság pedig a háta. A védikus himnuszok az Úr agytekervényei, állkapcsa Jama, a halál félistene, fogsora az érzelmek művészete. Mosolya a legcsábítóbb illuzórikus anyagi energia, az anyagi teremtés e hatalmas óceánja pedig nem más, mint ránkvetett pillantása.”
Maga a szöveg is meditációs technikaként említi a fentieket, a cél a világ harmóniájának meglátása, megélése.
De megpróbálhatjuk összerakni Istent a leírás szerint, aztán panaszkodhatunk: nem jó, ez ostobaság.

Más. Elég jó fantáziával lehettek megáldva e régi írások szerzői. Nagy hirtelen két részlet is eszembe jut, mely a 20. századtól kezdve egészen más értelmet kap.
Az egyiket tekintsétek találós kérdésnek. Mi ez, az alábbi idézetekben szereplő fegyver?
„ ... borzalmas villámcikázás volt ez, amely az egész vrsni és andaka nemzetséget elpusztította. A megmaradt katonák felismerhetetlenné váltak, hajuk és körmük kihullt. Az edények minden nyilvánvaló ok nélkül összetörtek, a madarak megfehéredtek. Egy óra alatt minden étel élvezhetetlenné vált.” (Mahábharat, Mausóla parva)
„Ennek a fegyvernek a tüze tönkretette a városokat, s olyan fényt árasztott, mely fényesebb volt százezer Napnál. Vad szél támadt, s valamely láthatatlan tűz emésztette el az elefántokat, katonákat, harci szekereket és lovakat. E tűz következményeként kihullt az emberek haja, kezükről és lábukról levált a köröm, a madarak tolla kifakult, lábuk görcsbe merevedett.” (Rámájana)

A másik egy történet. (forrás: Bhágavata-purána) A király férjhez akarja adni a lányát. Jönnek is a jelentkező hercegek. Lovagi tornát rendeznek, hogy eldöntsék ki a legkiválóbb, de bizony nem jutnak dűlőre: hol egyik győz, hol meg más. Töpreng a király, végül úgy határoz, elmegy Brahmához (az univerzum megalkotásában fontos szereppel bíró személy - nem Isten), s kikéri a tanácsát. A lányával együtt felpattan vimánájára (repülő szerkezet, bolygóközi utazásokra) s elmegy Brahmához. Ő nagyot kacag, s azt mondja: mire hazaértek, a kérők már mind meghaltak, fiaik és unokáik is. S valóban, ahogy megérkeznek, jó néhány nemzedéknyi idő eltelt elutazásuk óta. A lány, Révatí, pedig a kor kiválóságának, Balarámnak felesége lett.
Iker-paradoxon?

Minden jót Nektek!
acsd