acsd: Gyerekkori élményedre egy lehetséges magyarázat az emberi agy hihetetlen alkotóképessége. Stresszhelyzetben az ember olyasmikre is képes, amikre egyébként, normális körülmények között nem vállalkozhatna. Talán igaz ez az agyra, a gondolkodásra is. Talán akkor megpróbáltál "jósolni", megpróbáltad kitalálni, mi fog történni veled, ha leesel (földet érsz), és erre annyira kíváncsi voltál, hogy valóságként élted meg. (A valóságot az érzékszerveinken keresztül érzékeljük, de amit érzékelünk, az nem biztos, hogy "tényleg úgy is van". Köztudott, hogy például amputációk után előfordul ún. fantomfájdalom, tehát az illető úgy érzi, hogy rettenetesen fáj/viszket a karja -- pedig már rég levágták neki.)

Aztán nem lehetünk biztosak abban, hogy az ember csakis a jelenleg ismert érzékszerveivel figyel, lehet, hogy vannak még működőképes érzékszerveink, és a tőlük érkező adatokat ilyen sajátságosan értelmezzük, hogy kívülről látjuk/halljuk/érezzük magunkat.

Természetesen nem vetem el azt sem, hogy ilyenkor a lélek, a tudat kilép a testből -- bármit is jelentsen ez. Amíg az ember nem ismeri hiánytalanul az agy működését, addig túl sok a "lehet", és ezért érdemes fenntartani a kétkedés jogát.