Kedves Hawkeye,
"Tudjuk, hogy a villámlás nem az istenek haragja."
mert?
Mire is gondolok. Látunk egy okot. De még nem zártuk ki azt, hogy nincs mögötte valamiféle elrendező személy.
"Tudjuk, hogy a világunkat nem teremtette senki."
Mert tudjuk hogyan keletkezett a világunk? Felgöngyöltünk minden okot (ezzel kapcsolatban)?

Definícióügyben.
Nem készültem, hogy megfogalmazzam, de ígérem alkalomadtán sort kerítek rá.
Viszont - ahogyan már korábbi hozzászólásaimban is írtam - szvsz sokféle ok vezethet istenkép kialakulásához (megint csak leszögezve: ennek nincs köze ahhoz, hogy van-e) s ezek közül a félelem csak az egyik.

Más.
Félre az elméleteket meg a logikai bukfenceket, beszélgessünk csak úgy. Hadd osszam meg veled (veletek) egy saját tapasztalatomat, várom a lehetséges magyarázatokat.
Kölyökkoromban barátaimmal játszottunk egy hegyoldalban. Éppen bujkáltam egy bokorban, mikor elfogyott a lábam alól a talaj, és jó pár métert zuhantam. Puhára estem, gond nem volt. Viszont amikor lepottyantam, láttam fölülről magam elterülve, láttam a szakadék falát, a környezetet, mintha kb egy méterrel a bokortól kifelé, a szakadék fölött lettem volna. Néhány pillanat volt az egész, de gondolhatod, határozott élmény.
Egy kedves ismerősömmel autóbaleset után történt némileg hasonló "testen kívüli" élmény, neki hosszabb ideig, s szépen beszámol arról, mi történt, míg "életre masszírozták".
Tipp? Magyarázat?

Baráti üdvözlettel:
acsd