...bár "költői" a kérdésed, álljon itt egy magyarázat: egy keresztény múltú és valamennyire jelenű országban és országok között élünk, a kultúránkat át meg átfogja azóta, hogy Géza fejedelem, aki ugyan nem tért át az új hitre, családját az errefelé "divatos" módon uralkodói dinasztiává alakította. Egyik fiát a katolikusoknak "adta", Istennek ajánlotta, aki aztán el "is adta" országát... Felosztotta a legjobb földeket a hittérítők között, "munkájukat" fegyverekkel és törvényekkel "segítette", amiért aztán szentté is avatták... talán nem volt még egy ilyen sikere Európában a pápai törekvéseknek, mint ezzel a "szenttel", országot senkitől nem "kaptak"... cserébe aztán ránk hagyták a határvédelmet, s tojtak a fejünkra, mikor tatár és a törökvész eljött...

Az ezer éves "katolikus" emlékezet aztán mindezt olyan mítosszá változtatta, ami a papság fennmaradását mind a mai napig biztosítja is... a sztyeppék valamikori szabad fiai jobbágyokká váltak, Isten és a papság, s az őket támogató "urak" szolgáivá süllyedtek európai "mintára", s így István, a "szent", országot alapított... nem adták ugyan egykönnyen őseik hitét a szabadnak született magyarok, az aurópaszerte félt nép sok tízezer harcosa lett halott hőse ősei hitének, de elbuktak... el kellett bukniuk, hiszen István zsoldos támogatókat hozott, "törvényekkel" támgatta meg szándékát... az elbukottak emléke a katolikus "történetírás" révén nem épp hősként maradt meg, s csak az utóbbi egy-két évszázadban változott a megítélésük... talán Katona József Bánkjában is volt valami nosztalgia már az idegenekkel szemben, ha nem is közvetlenül a kereszténység "honosítói" ellen írta a bánról történetét, de sok az analógia... no meg olyanokban, mint én, s még sokan hozzám hasonlók, akik nincsenek eltelve a keresztény mitológia zsolozsmáival...