A Hatalmas Tetűmadár egetverő marha,
Nevéből is látszik, nem az Isten barma,
Lábközhelyi háziszárnyas, indexen rikácsol
Kövér urasággal nagy bitófát ácsol.

Bár a rendes népek naphosszatt a gáton
Vannak, ő otthon ül, s véren meg nugáton
Hízott potrohát kéjesen dajkálja,
Hogy csöpögjön a méreg. Bár állna alája!

Így lépne fel az olimposzi hegyre
Mert repülni nem tud, pipiskedik egyre,
Ami bár magában is szép egy tetűtől,
Jobb lesz, ha békésen, szépen eltűzöl,
S nem akarsz itt többé irodalmár lenni,
Te szánalmas, ócska, földhözragadt senki!