Lópikulát, hö!
E. P-t olvasni mindig nagy élmény. Főleg: szabadságélmény.

E. P-filmeket nézni: jó.

Csak nem vannak regények. Ippeg. Hö.

És most jöjjön egy Gonosz-Aktuális-Szmájli.

Gonosz-Aktuális-Szmájli. Mármint Csokonai Lili-ügyben.

Csokonai Lili: ez nem egy tudatalatti fedőnév? Vminő érdeklődés vagy rejtőzködő hajlam aziránt, hogy én nem vagyok az, aki vagyok?

A családi érából átitatódó konspiratív létértelmezés?

E. P. írt egyszer egy kisnovellát a Mozgó-ban egy lektorijelentésíróról.

Tényleg, tényleg, tudat alatt nem sejtett semmit? Az egész nem-direkten érzett Apa-légkör nem szocializálta úgy, hogy kölcsön vegyen neveket és szövegeket? Hogy álcázza magát, aztán idejekorán kitárulkozzon? Hogy a szabadságba meneküljön, amiért rabja múltjának vagy néhány rögeszmének?

Kérdések, kérdések.

Hú. (Ez nem egy "hö" félreütése.)