acsd Creative Commons License 2002.08.17 0 0 116
Hello!
Frati csókoltat mindenkit,
szabadságon van,
kéri, várjátok meg.

A témával kapcsolatban.
Két kérdést látok. Az egyik: szükséges-e Isten léte (az emberek számára), a másik: van-e Isten. Mármost az egyikből nem következik a másik. A párhuzamos topicon valaki nevelés miatt tartja fontosnak az Isten-tudatosságot, mások itt mankónak tartják, amire egészséges embernek nincs szüksége - de ő ettől függetlenül létezik. Vagy nem létezik.
Amit sok véleményből kiolvasok az a puszta tekintélytisztelet és a vakhit elvetése. Ezzel magam is egyetértenék, miközben istenkereső embernek vélem magam.
A hit nekem egy műszer. Pici dolgokat mikroszkóppal néz az ember, messzi dolgokat látcsővel, Istent meg a hittel. Ha műszer, akkor viszont kalibrálni kell. Először is megelőlegez az ember egy kis bizalmat, enélkül nem megy. Aztán kísérleteket folytat (saját maga a fehéregér), tapasztalatokat gyűjt, vizsgálódik, ha az eredmény stimmel, kicsit tovább merészkedik, ha meg nem, módosít az irányon. Jelentem ezek bárhol megismételhető kísérletek, csak követni kell a műveleti leírást, egy komponensről sem szabad megfeledkezni.
Szóval nekem a hit szabadság, nem egyházhoz való csatlakozás.
Amúgy a hinduk szerint Isten olyan, akitől a gondolat és a szó visszafordul, mert képtelen elérni őt. (jató vácsó nivartaté, aprápja manasza szaha - írja valamelyik upanisad.) Több annál, hogy csak úgy belegyömöszöljük a fejünkbe.

"zömében az elesettek fordulnak a hithez" - olvasom,
kedves Elnyomott, ejnye-bejnye, az érvelésed nem felel meg a tudományos módszereknek! Egy (akárha néhány) példa alapján általánosítani... Ehhez meg kellene vizsgálni az sok-sok hithez fordulót, alaposan elemezni mindenki indítékát, s ezután is csak statisztikai véleményet alkothatunk.
Szvsz vannak elesettek, vannak szenvedők, vannak kíváncsiak, vannak bölcsek... vannak komolyak, komolytalanok, őszinték és fanatikusok és szentimentálisak és folytathatnám a sort napestig.

"azt gondolom, hogy aki erős, az attól függetlenül is megleli a belső békéjét, harmóniáját, hogy hívő lenne"
Ugye azért nem kizáró tényező? :-)

Értem ezt a tudomány-vallás szembeállítást az imént általam is kritizált vakhit szempontjából, amúgy nem látom ellenségnek a kettőt, szvsz jól meg lehetnek egymással.
Einstein idéztetett már a topicban forduljunk ismét őhozzá - mint egy tudós ember véleményéhez a tárgykörből. A vallásos érzületnek három csoportjáról beszél, a félelemvallásról, a szociális érzés indukálta vallásos érzésről (gondoskodó isten), és az általa kozmikus vallásosságnak nevezett érzésről.
"Minden idők vallási lángelméi kitüntek kozmikus vallásosságukkal, amely nem ismer el emberi képre kigondolt tant és istent. Ezért nincs olyan vallás, amelynek tanításai főképp kozmikus vallásosságon nyugodnának. Innen van az, hogy a mindenkori eretnekek között olyan embereket találunk, akik a legmagasabb vallásossággal voltak eltelve és kortársaiknak hol istentagadónak, hol szenteknek tűntek. Ebből a szempontból tekintve az olyan emberek, mint Démokritosz, Assziszi Szent Ferenc és Spinoza nagyon közel álltak egymáshoz."
"... azt állítom, hogy a kozmikus vallásosság a kutatás legerősebb és legnemesebb hajtórugója."
"Önök nehezen fognak olyan - mélyen kutató - tudományos szellemet találni, akiben ne volna valami sajátos vallásoság. De ez a vallásosság különbözik a naív emberétől. ... A kutatót azonban áthatják minden történések okozati összefüggései. ... Az ő vallásossága a természeti törvényszerűség harmóniájának elragadtatott csodálatában rejlik, amely harmóniában annyi megfontolt értelem nyilatkozik meg, hogy emellett az emberi gondolkodás és az elrendeltetés értelme csak jelentéktelen visszatükröződés."

Boldogság mindannyiótoknak!
acsd