Ebben igazad van, sőt magam is jobban szeretek saját kocsival menni. Izlandon a költségek és a "hová menjünk, hogyan menjünk" ismeretének tökéletes hiánya miatt bíztam magam az utazási irodára. Ott a busz egyébként egy kb.15 személyes, terepjáróvá és "lakóautóvá" átalakított busz volt, nem az a fajta, amivel az autópályákon szoktunk találkozni. Az útban egyébként az volt a meglepő, hogy a csoport ellenére én semmi kötöttséget nem tapasztaltam, ha páran a barátaimmal mentünk volna, akkor is ugyanezt az utat jártuk volna be és gyakorlatilag ugyanúgy, legfeljebb saját magunk vezettünk volna. Persze a kötöttségek érzetének hiányához az is hozzájárult, hogy nagyon jó csoport jött össze és jól éreztük magunkat ebben a kis közösségben. Talán bizonyíték erre, hogy már két év telt el az út óta, de a "kemény mag" még mindig összejár, most szerveződik a második évfordulós találkozó is.

No persze aláírom, hogy ez talán egy kivétel volt, szerencsés eset. De volt olyan is, hogy azért mentem busszal, mert a sok általam vezetett és szervezett út után egyszer azt akartam, hogy ne nekem kelljen gondoskodni közlekedésről, szállásról, miegyébről, ne nekem kelljen odafigyelni az útitársak vélt vagy valós gondjára, bajára, óhajaira, egyszer végre ne csak az autópálya csíkját lássam az autóból, hanem a tájat is nézhessem, miközben a sofőr hajtja a buszt.

Volt olyan is, hogy másodmagammal mentem egy kéthetes útra, de alig telt el pár nap és már elegem volt az útitársamból, abból, hogy mindenre nekem kellett figyelnem, annyira hiányzott belőle az önállóság és a segítőkészség. Holott nem idegenvezetőnek vállalkoztam, hanem útitársnak. Ugyanakkor sok évvel ezelőtt magánszervezésben egy nagy busszal 42-en elmentünk délre, teljesen vegyes társasággal, hatalmas kalandjaink voltak, rengeteget nevettünk és dühöngtünk, egy vagány csaj vezette az egész utat és kormányozta a társaságot, szóval busz ide vagy oda, az egyik legemlékezetesebb és leghangulatosabb utam volt, máig órákat tudok róla mesélni. Aztán persze van az a buszos út, mikor a honpolgárok beülnek a járgányba, elmennek a görög tengerpartra és lógatják a lábukat a kék vízbe. Na ez az, amit szerintem az utazónak nevezett állatfajnak el kell kerülni.

Sokat locsogok, mi? :-))