A gitárvirtuózokért én sem rajongok. Nekem mindig öncélúnak tűntek a nagyon cirkalmas szólok, amik sokkal inkább "hú de ügyes vagyok", semmint "de jó hallgatni" dolgok. Persze Porl remek gitáros, én viszont a régi tagok közül inkább Borist hiányolom. Szerintem a Figurehead, a One Hundred Years, a Play For Today, az In Your House vagy a Dressing Up (és a többi) sem előtte, sem utána nem volt annyira jó, mint amit a Paris albumra rögzítettek. És itt nem is annyira hangszeres tudásra gondolok - ezt pl. Jasonnál vagy Andy Andersonnál sem kérdőjelezem meg - mint stílusra.