Félreértés ne essék, Asimov a maga műfajában a legjobb (legalább is az általam ismert legjobb). Az ifjúsági irodalom meg nem sértő jelző akar lenni, hiszen ide tartozhat számos ismert történelmi regényíró, akinek mindössze annyit lehet felróni, hogy a kor divatos áramlatait követte, és nem alkotott semmi újszerűt (pl. Sir Walter Scott, Alexandre Dumas stb.). Mondhattam volna másodlagos irodalmat is, ami az irodalomtörténetben sokkal inkább használatos kifejezés, csak épp jóval lekicsinylőbben hangzik.
Egyszóval Asimov alapigazságokat tárgyal viszonylag emészthető formában (bármennyire is jó az Alapítvány trilógia, azért mondjuk a Varázshegy gondolati mélységével nem hasonlítható össze).
Ami pedig a tartalmi összevetést illeti, nem értem mik a kritériumok. A tartalom itt a cselekményeket, azok sebességét és fordulatosságát akarja jelenteni? Mert akkor bármelyik Füles képregény "veri" Vonnegutot. Ha azonban a tartalomhoz soroljuk a kifejtett gondolatokat, érzéseket, tapasztalatokat, akkor nem vagyok biztos a korábbi állítás igazában.