Ismét csak kénytelen vagyok megszólalni: szerintem én igenis emberhez méltó életet élek. És nem vagyok egyedül ezzel Erdélyben. Igaz, nem futja puccos cuccokra, nem utazom minden hétvégén Bécsbe, színes tévét csak a múlt nyáron tudtam vásárolni, drága nyugati kocsim sincs.

De mindezek ellenére igenis emberhez méltó életet élek!

És nem fogok menekülni sem.