Ez az új mantrám. Ha sokat ismételgetem és kellően megnövelem a vérem alkoholtartalmát, akkor haszná is. Miért törnek össze folyton? Miért vagyok hajlandó mindíg újra összetörni magam? Pedig kemény csávó vagyok az má' tuti. Olyan kemény, hogy nem is hajlok semerre, hanem török. Jobb ennél a teszkó gazdaságos szerelem felhívsz valami hivatásost, aztán adott összegért azt hazudik neked, amit csak hallani akarsz és persze mindent megtesz. Vagy van még gazdaságosabb! Venni kell a nyugatinál leértékelve szexújságot és az mindíg ott van veled amikor csak akarod. Nyugodtan fekszik az ágy alatt, a szekrény aljában vagy bárhol. Nem rinyál, nem cseszeget, és még a lába sem büdös. Ami viszont a leglényegesebb, hogy nem tör össze és nem fáj a hiánya, nem őröülsz bele, nem nézed egész éjjel üvegs szemmel a plafont rácsodálkozva arra, hogy mennyire megszokja a szemed egy idő után a sötétséget. Nem mész miatta a haverokkal valami lepukkant kocsmába, és nem ülsz egész este szinte már kataton állapotban, röhögéstől és dajnálattól átölelve. Napalmot a nőkre! Ennyi, kész, vége!