Azért megpróbálom nagy vonalakban, mert különben hosszú lesz.

Odaút. Budapest-Koppenhága-Keflavík repülőút. A SAS egy szar, az Icelandair sokkal jobb, de pénzért adják a piát. Viszont van TV-műsor (Halló, halló...) Flybus a kijáratnál, eltéveszteni nem lehet. 1000 ISK, de ezért házhoz visz. Éjszaka a reykjavík-i kempingben (700 ISK). 13 fok, felhős. Helyben minden kapható, ami csak kell, benzin, gáz, térkép. Másnap ingyenes(!) busz visz a buszpályaudvarra.

Landmannalaugar. Busz Landmannalaurar-ba 3700 ISK, de ebben benne van az idegenvezetés és 2 "photo-stop" is. Az út fele földút, 3-4 gázlóval. A Hekla felhős, nem látjuk. L-ban sok a turista, viszont van melegvizes fürdő. Ingyen. Gyaloglás az első menedékházig, útközben mindenfelé fortyog a talaj. A táj kopár, de színes. 10 fok, erős szél. Kezdünk fázni. Szállás sátorban a ház mellett. Nem megyünk be befizetni az 500 ISK-et...
Másnap tovább Álftavatn felé. További színes hegyek és bugyborékok, aztán le a hegyről, innen egy ideig zöld legelők jönnek. Álftavatn-ben megtámad minket a warden, 150 ISK-et követel a WC használatáért. Továbbmegyünk Botnar-ba. Elmúlik a zöld, a táj inkább a nevadai sivataghoz hasonlít, kietlen, köves/homokos. Gyötrelmes 30 km után B-ban megállunk. Gondosan kerüljük a wardent.
Másnap tovább Thórsmörk-be. Az eredetileg tervezett skógár-i etapról élelmiszer és benzinhiány miatt lemondunk. A táj továbbra is sivatagos, de legalább nem lapos. A vége felé egy gázló, ahol a vízből kimentek egy megfulladni készülő francia nőt. Hálából sem ad sajtot, pedig nagyon éhesek vagyunk. Thórsmörk környéke üdítően zöld, ERDŐ is van! A buszt viszont lekéssük, éjszaka a húsadalur-i kempingben. a szauna rossz :( Busz másnap vissza Reykjavík-ba, 3200 ISK.

Átvesszük az autót. Aranyos, piros Suzuki Vitara. Cipőkanállal beférünk. Irány Geysír. Előtte megállunk Thingvellír-ben, megnézzük a törésvonalat. Észak-amerika balra, Európa jobbra. GEYSIR MŰKÖDIK!!! Az igazi! Igaz, csak ritkán és kicsiket, de kettőt láttunk is. Az emberek inkább a Strokkúr-t figyelik, tökre meglepődik, mindenki, amikor az igazi is kitör (egymástól 100 méterre vannak). Strokkúr vicces, nem tartja a 10 perces tempót, nehéz lefényképezni. Aznap még Gulfoss (az első vízesésünk), majd óvatlanul bevonulunk az őrizetlennek látszó geysír-i kempingbe. A sátorból kilátás a gejzírekre. Idilli lenne, de jön két warden és pénzt kér. 500 ISK :(

Keresztül a felföldön. A táj kopár, az út jó, igaz, földből van. Bazi hideg van és szél. Néha esik. Kerlingarfjöll-ben már nem működik a nyári sípálya, csak egy bánatos ratrak áll a gleccseren. Van viszont egy hőforrásos vidék a szokásos fortyogással és baromi erős záptojásszaggal. Megnézzük, majd elindulunk melegebb vidéket keresni. Első gázló sikerrel abszolválva, csak tengelyig ér. Hveravellír-ben tele van a közfürdő (5 ember van a medencében), inkább ebédelünk. A helyszínként kiszemelt pásztorkunyhóról utólag kiderül, hogy kiállítási tárgy. Mi voltunk az igazi izlandi pásztorok, akik éppen zacskós levest főznek... Tovább Akureyri-be. Kis shopping a kisvárosban, majd irány a vadkemping. Nagyon reméljük, hogy az épülő nyaraló tulajdonosa nem jön le éjszaka megnézni a telkét :)

Első megálló Gothafoss. Állítólag itt számoltak le a helyiek a pogánysággal. Utána Myvatn. Namasgarth-ban iszapfortyogó (nagyon ronda!), majd a Krafla tovében friss lávamező (alig 20 éves). Végtelen, járhatatlan és tökfekete. Fürdés egy hőerőmű hűtőtavában. Mire Dimmuborgir szikláihoz érünk elfáradunk. Bebikázzuk két szerencsétlen holland kocsiját, majd elkezdjük a szokásos esti menekülést az eső elől. A reykjahlith-i kepmingben ér végett.

Dettifoss. Félelmetes ereje van. Viszont egyáltalán nem szép. Zavaros a vize. Le lehet menni a közvetlen közelébe, olyan, mint egy hatalmas szennyvízlefolyó.
Hafrangírfoss. Lemenni nem lehet, de fölülről olyan, mint a Grand Canyon, csak kisebb.
Katlar-szurdok. "A folyó alámosta a partot és az bármelyik pillanatban laszakadhat. Belépés csak saját felelősségre." Igazuk van, tényleg alámosta, mindegy 20 méter mélységben. Beléptünk. Saját felelősségre.
Este még kis benzinvadászat, majd el a Heithubreith alatti menedékházig. Ismét a sivatagban. A gázló már küszöb fölé ért, de nem (nagyon) jött be a víz. Viharos szél, eső.

Heithubreith. Elhatároztuk, hogy megmásszuk. 1698 m magas, Jelzett ösvény megy rá elvileg. Az autót kímélendő 3 km-rel a parkoló előtt leállítjuk, itt tényleg rossz az út. A H amilyen szép messziről, olyan ronda közelről. Tömény kőfolyás az egész, a tetején esik is. A csúcs alatti havas kaldera szép lenne, de nem látom a ködtől :( Lefelé eltévedek, geológusok mentenek meg a kihűléstől. Lent ismét süt a nap.
Askja. Átverés az egész, a vulkán annyira nagy, hogy az alakja ki sem vehető, a Víti vize pedig csak 22 fokos, ennél azért melegebbet vártunk.

Kezd elegünk lenni a Felföldből. Kverkfjöll-ben nam találjuk a jégbarlangot, a hőforrásokhoz vezető út pedig túl hosszúnak tűnik. Megyünk inkább vissza a civilizációba. Megtaláltuk Izland legnyugalmasabb állását: virágőr. Egy pasi ül egy kis házban és vigyáz egy hektár virágos mezőre. Minden irányban 20 km-re sivatag, kb. 1 autó jár erre naponta. Igy nem csoda, hogy 80 évig élnek. De minek... Este orrunkig sem látunk a ködben, lesátrazunk valahol az út mellett. 3 birka jön látogatóba. Egész éjjel figyelnek...

Reggel még mindig köd van. Mivel a kaja elfogyott, lerohanunk Egilsstadir-ba. Good Bye, Felföld. Elmegyünk egy hosszú tó mellett, ahol elvileg a Loch-Ness-i szörny rokona él, valamint itt van Izland legnagyobb erdője is. Kb. 10 km hosszan tényleg vannak fák. Ismét az 1-es úton, amely itt éppen betontalan. A tengernél nagy a szél, a beach-en nincs senki. Höfn-ben elkezdjuk az információkat gyújteni a gleccserről. Első találkozás vele a Jökulsárlón. Itt a gleccserről leszakadt jéghegyek úsznak a tenger felé, 1900 ISK-ért bevisz egy kiselejtezett US Army kétéltű. Izland egyetlen nem csúnya leánya magyaráz a gleccser szokásairól. Elegünk van az esőből, Youth Hostel-ben alszunk. A hosteltől 2-3 km a tenger, de a közben levő békés legelők emberevő mocsárnak bizonyulnak, visszafordulunk.

Ski-Doo tour. Az egyetlen luxus, amit megengedtünk mgunknak. 6800 ISK/fő, ezért majd egy órát lehet robogni. A Ski-Doo büdös és zajos, viszont 200 km/h-ig van benne az óra. Nekünk csak 50-et sikerül kipengetni. 1200 m magasan majd egy hét után ismét meglátjuk a napot!
Ingolshöfthi. Egy helyi erő apálykor traktorral átnyomja az lagúnán, mi megpróbálunk a pótkocsiról nem leesni. A sziget maga is szép, de a fengeteg madár teszi igazán érdekessé. A lundák fotogének, a halfarkasok pedig támadnak. Az egyik kap egy gyomrost, ettől elmegy a kedve. Ez volt az egyik legjobb programunk. 900 ISK-ért a hülyének is megéri. Tovább Skaftafell-be. Sínafell-i kemping jó, de trágyaszagú.

Skaftafell Nemzeti Park. Ipari turizmus, kijelölt utak meg minden. A Svartifoss mögé tényleg be lehet menni, de azért jól megázik az ember. Kristianstindlar-t csak ketten mászunk, 1129 m magas és nagyon ködös. Fent egy ideig hallgatjuk a lavinák moraját, majd le a kocsihoz. Kivételesen esik. Éjszaka Vík-ben, ismét YH, ezúttal egy kicsit láger jellegű. A pincében lakunk.

Dyrhaely, Izland déli kapuja. Romantikus hely, világítótorony, sziklafal, madarak... Mindehhez erős szél. A csúcsra ki lehet menni, ott újabb lundák állnak modellt. A közelben egy kis barlang, ahol 3 vérbirka éppen sirályt reggelizett. Engem nem bántottak.
Skógafoss. Talán a legszebb vízesés. Ez is jól eláztat.
Megállás nélkül vissza Reykjavík-ba. Shopping-nak induló programunkat félbeszakítja a Gay Parade. Érdekes...
Este még meglátogatjuk a Bláa Lonith-t (Blue Lagoon). 990 ISK-et rabolnak érte és nagyon ki van találva. Ez is hűtőtó, amolyan másodlagos hasznosítása a víznek. Vitatható, hogy megéri-e, ennél szebb helyeken is fürödtünk ingyen. Njardvík-ben kempingezünk utoljára.

Visszaút. Reggel őrültekháza a reptéren, beverekedjük magunkat, elvásároljuk a maradék koronát mindeféle haszontalanra, majd irány haza. A SAS gép kényszerleszállást hajt végre Koppenhágában, mert nem működött az egyik üzemanyagpumpa... Két óra késéssel itthon vagyunk. Akkor eső fogad, amilyen még Izlandon sem volt...

Ps. A helységneveket fejből írtam, nem biztos, hogy jól emlékszem rájuk. A 'th' az áthúzott d-nek felel meg.