Nem is értem, hogy lehet Vonnegutot Asimovhoz hasonlítani (bár annyira azért nem állnak távol egymástól mint a trolibusz és a kelkáposztafőzelék, hiszen ha jól tudom, mindketten könyveket írnak, vagy mi...). Kicsit olyan érzés, mintha valaki Thomas Mannt Karl Mayhoz hasonlítgatva próbálná megitélni. Asimov nagyon kellemes és szórakoztató olvasmány, de inkább ifjúsági irodalom, hiszen történetei és ábrázolási eszközei az irodalomtörténetben meglehetősen közhelyszerűnek tűnnek.
A sience fiction pedig önmagában nem érdem. Minőségit ebben a műfajban is inkább Vonnegut alkotott (lásd: Börleszk), bár Asimov művei kétségtelenül könnyebben emészthetők, így közismertebbek.
Az összehasonlítást pedig érdemes a szerkesztési technikák, a tartalom újszerűsége, a nyelvi leleményesség stb. mentén elvégezni. Ezen mutatók alapján azt hiszem a két író nem említhető egy lapon. Persze az eladott példányszám mutatói alapján nyilvánvalóan összevethetők.

A Kékszakáll egyébként Vonnegutnak messze nem a legjobb műve (no persze izlések és pofonok). Az Éj anyánk viszont tényleg döbbenetesen hatásos.